ÉLETEK, AMELYEK EL SEM KEZDŐDHETTEK
Az egyik legfájóbb pillanat egy család életében, amikor az olyan nagyon várt gyermek a várandósság közben bekövetkező probléma miatt még születése előtt vagy megszületése után röviddel meghal.
Ezeket a helyzeteket gyakran a közvetlen család, de az ismeretségi, baráti kör sem tudja kezelni, nem tudja, hogyan segíthetne, egyáltalán hogyan beszélhet a történtekről.
Az Egyesült Államokban ebben a hónapban ezeknek a családoknak a segítésére hívják fel a figyelmet, és azoknak a civil szervezeteknek a munkájára, akik a nehéz feladatot felvállalva folyamatosan dolgoznak velük. A statisztika azt mutatja, hogy 100 terhességből 15-20 vetélés történik, és 160 esetre jut egy halva születés, legalábbis Amerikában. Persze a statisztika egy dolog, az egyéni tragédia egy másik. Az anyák ilyenkor gyakran magukat vádolják, szégyenkeznek, és úgy érzik, magukra maradtak a veszteséggel.
Most lefekszem aludni…
Ezen próbálnak meg kezdeményezésekkel segíteni, a fájdalmakon enyhíteni, elviselhetőbbé tenni, gyakran olyan emberek indíttatásával, akik maguk is átélték a tragédiát. Ennek egyik formája, amikor fotókat készítenek az elhunyt babáról családja körében. Az interneten olvasható hozzászólások szerint sokan morbidnak tartják az ötletet, pedig sok családnak fontos emléket jelent a fénykép, ami egyetlenként megmarad a kicsiről. A „Now I lay me down to sleep” nonprofit szervezetben dolgozó önkéntes fotósok felajánlják a világ számos részén szolgálataikat a szülőknek. (A „Now I lay me down to sleep”egy 18. századi angol gyermekimából származik, amelyet a gyerekek este mondtak, elalvás előtt, amelyben arra kérik Istent, hogy vigyázzon rájuk, amíg alszanak. Az analógia nem véletlen, hiszen a babák ezeken a képeken legtöbbször olyanok, mintha aludnának.)
10 év alatt 40 országban 30 ezer családnak készített képeket az az 1700 fotós, aki részt vesz a munkában. Megörökítik a rövid együtt töltött időt, a búcsúzás pillanatait, amit a szülők el tudnak tenni emlékbe, ha nem is nézik meg gyakran a képeket. A fotók a kommunikációt is segítik egy nehéz témáról, segítségükkel könnyebb kifejezni a történést körülvevő érzelmeket is. Egyedülálló lehetőséget adnak arra is, hogy a később születő gyerekeknek megmutassák, hogy volt egy testvérük, akit ugyan nem ismerhettek, de a szüleiknek sokat jelentett.
Babasúlyú mackókkal segítenek
A Molly Mackók azt az érzést engedik átélni a szülőknek, hogy magukhoz ölelhetnek egy valódi babasúlyt. Bridget Crews, aki maga is elvesztette terhességének 34. hetében a kisbabáját, egy akkor vigasztalásul kapott mackóból merítette az ötletet. Számára az jelentett segítséget, hogy magához ölelhette éjszaka a medvét, és végre sok álmatlan éjszaka után el tudott aludni. Minden családnak egyedileg készítik el a babájuknak megfelelő súlyú macit, amiből 2010 óta tízezret csináltak.
Dúlák segítenek testileg és lelkileg
A Stillbirthday célja, hogy dúlákat képezzen, akik segédkezni tudnak lelkileg és fizikailag azoknál a szüléseknél, amikor az anyáknak meg kell szülniük a halott babát, ami pszichikailag rendkívül megterhelő. A szervezet honlapján praktikus tanácsokat is találnak az anyák arról, hogyan tudják közölni a hírt másokkal. A segítők igyekszenek a napi gyakorlati tevékenységeken is átsegíteni a családot a nehéz első időszakban, de a lelki támogatás még ennél is fontosabb: ez segít lelassítani a körülöttük zajló eseményeket, amelyeket ilyenkor nehéz követni, feldolgozni.
Az együttérzés lapjai
Jessica Zucker „együttérző” kártyákat készített, amelyekkel szintén a veszteséget körülvevő tabut szeretné ledönteni, hogy legyen mit mondani, kifejezve a támogatást, együttérzést akkor is, ha ezt saját szavakkal nehéz lenne megtenni. Zucker pszichológusként nagyon sok történetet hallott más nőktől arról, hogyan élték meg a veszteséget. Majd 16 hetes terhesen ő is elvesztette a babáját. Ez személyes kapcsolódási pontot, motivációt adott a kártyák készítéséhez, amelyek némelyike nem kerülgeti a forró kását, hanem akár a dühöt, elkeseredettséget is kifejezi az események kapcsán. Lehet, hogy egy külső szemlélő nem érzi helyénvalónak, pedig a gyászfolyamatnak mindez ugyanúgy a részét képezi.
(csalad.hu)
