A BÚCSÚ MÉLTÓSÁGA
Újra itt a halottak napja, gyertyák gyúlnak az elhunytak emlékére. Vajon tudunk-e valóban gyászolni? Szakemberek szerint sok a hárítás, nem szeretünk tudomást venni az elmúlásról, pedig ennek egyik legfontosabb hatása éppen az lenne, hogy jobban tudjuk értékelni az életet.
„Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá” – írta Fekete István. A búcsú az életről szól, hiszen minél többet foglalkozik az ember a halállal, annál inkább azokra a kérdésekre kap választ, hogy miként lehetne jobban élnie. A halottak napját a katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, gondoljanak valamennyi elhunyt hívőre is. Az ünnep a XI. században terjedt el széles körben, de csak a XIV. században vált hivatalossá. Jelentése az évszázadok alatt teljesen átalakult, valójában már nem a halottakról, hanem az élőkről szól. Nemcsak szeretteinkhez kerülhetünk közel ilyenkor, hanem minden emberhez, aki épp ott van a temetőben, hiszen mindenki ugyanazért megy, ugyanazt éli át, amikor az elhunytakra gondol a gyertyafényben – vélekedik Singer Magdolna gyásztanácsadó.
A Vigasztalódás a gyászban című könyv szerzője problémának látja, hogy a gyászoló nem meri a gyászával terhelni az embereket. Manapság erősnek kell mutatkoznunk, bármilyen csapás is történik. A környezet pedig nem tanulta meg, hogyan közeledjen a gyászolóhoz, mi több, fogalma sincs, mi zajlik benne – honnan is tudhatná, ha nem mutatjuk ki elesettségünket? – teszi fel a kérdést Singer Magdolna. Ahhoz, hogy megtanuljuk feldolgozni a gyászt, el kell fogadnunk, hogy a halál az élet természetes része, és bármikor érhet bennünket valamilyen súlyos veszteség.
„ Ha a saját halálunkhoz való viszonyunk is rendezett, akkor egy bekövetkező tragédia során nem olyan erős bennünk a tiltakozás, hamarabb eljutunk az elfogadásig. Így sem könnyű természetesen. Ilyenkor a legnagyobb segítség a támogató közösség. Jó, ha képesek vagyunk kifejezni érzéseinket, akár szavakkal, akár naplóírással, vagy bármi egyébbel, például a művészetek segítségével. Nagyon hatékonyak a díjtalanul működő gyászfeldolgozó csoportok is. Ezek ma már az ország több különböző pontján elérhetőek, a gyaszportal.hu oldalon található információk alapján.”
Az elmúlás - ha a helyén kezeljük -, az emlékezés kezdete is, a veszteség csak akkor veszteség, ha emlékeink nem csak megfakulnak, hanem el is tűnnek. Aki már túljutott a gyászon, annak ez a hétvége a méltóság és az elveszítettek iránti szeretet ünnepe – véli Singer Magdolna. Szerinte az összes többi ünnepet meg kell élni legalább egyszer az elveszített hozzátartozó nélkül ahhoz, hogy ilyenkor ne a veszteségeinket sirassuk, hanem a halottak napja a megbecsülésről, a halottak iránti tiszteletről és az eltávozás elfogadásáról szóljon. Arra figyeljünk, hogy mi az, amit kaptunk a másiktól, ne arra, hogy mit veszítettünk el. A halottak napja arról szól, hogy ezt megtanuljuk, és így többé váljunk – tanácsolják a pszichológusok. Lehetőleg a családdal keressük fel elhunyt szeretteink sírját, mert így talán jobban át tudjuk élni az összetartozás érzését.
„A halottainkra való emlékezés több rétegű. Benne van a szeretet, a megbecsülés elveszített hozzátartozóink iránt, a tiszteletadás az őseink iránt. Benne van a saját identitásunk, a folytonosságunk tudatosítása. Benne van annak a tudatosulása, hogy a sorsunk egyetemes, így mi is meg fogunk halni, ám a gyermekeinkben tovább élünk. Fontos, hogy ők ezt megértsék, megtanulják, hogy tisztelettel gondoljanak a felmenőikre. Az ünnep alkalom arra, hogy mindezekkel behatóbban foglalkozzunk. Hogy megálljunk egy pillanatra és elcsendesedjünk, hogy más szemmel nézzünk rá. Felemeljük, csillogóbbá tegyük.”
(csalad.hu)
