A FLOW-ELMÉLET MEGALKOTÓJA BUDAPESTEN JÁRT
A 81 éves Csíkszentmihályi Mihály professzor, a flow-elmélet megalkotója és szellemi atyja Magyarországon járt a Budapesti Demográfiai Fórumnak köszönhetően. A konferencián a családok szerepéről tartott előadást. Itt adott interjút a csalad.hu-nak is.
- Mikor döntötte el azt, hogy a kutatásának a középpontjában az élet minősége illetve az emberi kreativitás áll majd? Miért pont ezeket választotta?
- Amikor gyermek voltam, akkor nagyon sok olyan felnőttet láttam, akik unták az életüket, nem szerették a munkájukat, nem éltek boldogan. Egyszerűen nem értettem, hogy emberek, akik nagy dolgokat alkotnak, például atombombát, vagy építenek csodálatos repülőket miért nem tudják, mit csináljanak a saját életükkel, miért nem tudnak jól élni, hogy azt mondhassák, ezt szeretem, így érdemes tölteni a mindennapokat. Azt gondoltam, hogy talán azoknak, akik kreatívak, vannak saját céljaik, ők tudnak valamit mutatni, amit nem csak az elit képes használni, hanem mindenki. Nobel-díjasokat vizsgáltam, hogyan gondolkodnak ők, de nem azért, hogy nekem is legyen Nobel-díjam, hanem tényleg szerettem volna rájönni, az átlagember, miként tud úgy élni a gyerekkortól az öregkorig, hogy a saját életének tudósa és művésze legyen.
- Mitől függ, hogy ki hogyan éri el a flow-t, számít például az iskolázottság vagy az anyagi helyzet?
- Nagy különbség van abban, hogy honnét jön a flow, ki mit csinál, amikor a flow-t tapasztalja. Van, aki könyvet olvas, de van aki fizikai vagy társadalmi kapcsolatok révén tudja elérni a flow-élményt, lehetne ezt még sorolni.
- A flow-érzés tulajdonképpen maga a boldogság?
- Én sose mondtam vagy írtam le, hogy a flow az maga a boldogság, de sokan rámondják. Tulajdonképpen lehet, hogy ez boldogságnak is hívható, de én nem tudom. Azt tudom mondani, hogy amikor az ember a flow-keretében érzi magát, akkor az egy meghatározó élmény és általában olyankor azt mondják azok, akik ezt éppen átélik, hogy szeretnének még ilyet tapasztalni és, hogy ez tényleg jó. Ettől még persze valószínűleg nem csak erre lehet érteni a boldogság szót.
- A gyerekeknél az önfeledt játék idején beszélhetünk flow-ról?
- A gyerekeknek sokkal könnyebb flow-ban lenni, mint a felnőtteknek, mert ők, ahogy fejlődnek folyamatosan kihívásokat látnak a környezetben. A járás, az ugrás, a futás, a beszéd, az olvasás, ezeket a gyerekek nagyon élvezik. Aztán amikor iskolába kerülnek lassan elfelejtik, mi a flow, kivéve azok, akik új kihívásként tekintenek a tanulásra is, de ezt a legtöbb gyermek nem így éli meg. A játékok, a művészet az mind flow-t teremt, de a tanulás és később a munka az nem. Kivételek persze vannak, szerencsés munkásokat is ismerek, akik egészen egyszerű munkában is találnak flow-t, de jellemzőbb, hogy ezt az orvosok és a kutatók gyakrabban élik át a hivatásuk során.
- Egyik hobbija a sakkozás, Ön mikor éli át a flow-t, szabadidejében vagy inkább a kutatás során?
- Mostanában a kutatásban, az összefüggések megtalálása, azok érhető leírása flow-t vált ki számomra, szeretek írni és megtalálni a jó kifejezéseket. Ez mind különböző részei a flow-élménynek a kutatásnál.
- 1972-ben írta le először a flow-t de csak 1988-ban ismerték el ezt a szakemberek. Akkoriban ezt a 16 évet valamiféle kudarcnak, csalódásnak élte meg?
- Nem, mert én továbbgondoltam ezt és folytattam az írást. Ezen kívül mindig volt egy-két számomra fontos ember, akit tiszteltem és aki megértette a munkám eredményét. Az egyik egy híres amerikai antropológus volt, a másik pedig egy pszichológus Olaszországban. Ők nagyon támogattak lelkileg azzal, hogy tényleg hittek a flow leírásának fontosságában, de az is igaz, hogy mások nem ismerték ezt el egy jó ideig.
- A Budapesti Demográfiai Fórumon beszélgetünk, amelynek fókuszában a család áll. Mit gondol a család szerepéről, a teljes élethez elengedhetetlenek a gyerekek?
- Azt hiszem, hogy átlagban fontos, de az nem azt jelenti, hogy minden egyénnek fontos. Mivel vannak olyanok, akiknek jobb, ha nincs gyermekük, és olyanok, akiknek a gyermek tényleg hátráltató abban, amit végeznek. De természetesen általánosságban ez úgy néz ki, hogy a család az nagy segítség az embernek, főleg idősebb korban, amikor már unokái vannak, az egy nagyon jó érzés. Ha viszont nem az egyén szempontjából nézzük, akkor ki kell emelni, hogy egy társadalomnak nehéz megmaradnia anélkül, hogy a gyerekek meg ne tapasztalnák azt a családi életet, ahol elfogadják őket, mint fontos egyének, és szeretetben élnek. Nincsenek pontos adatok erre, de a római császárságban is az egyik tényező, ami hozzájárult a társadalom bukásához, hogy rabszolgák nevelték a gyermekeket, így ők nem érezték érvényesnek és fontosnak magukat. Emiatt pedig amikor felnőttek nagyon önzővé váltak, mivel másokra nem számíthattak csak saját magukra.
- Mit jelentett az Ön számára, amikor 2009-ben visszakapta a magyar állampolgárságát?
- 10-13 éves voltam körülbelül, amikor elvették tőlem a magyar állampolgárságot, mert 1948-as választás után édesapám, aki akkor főkonzul volt Olaszországban nem akart vissza menni Magyarországra. Ez engem mindig bántott, bár alig éltem Magyarországon mindig szerettem azt, hogy magyar vagyok. Jó érzés volt, hogy elismert engem a magyar kormány, hiszen gyökereimben magyar vagyok, de ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy azért én részben olasznak és amerikainak is érzem magam. Az első identitásom a magyar, aztán az, hogy különböző kultúrákban nőttem fel az más kérdés.
- Számtalan elismerést és kitüntetést kapott az élete folyamán, ezek közül csak párat kiemelve, Széchenyi-díjas és megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozat) is. Ezek valószínűleg további munkára inspirálják Önt. Min dolgozik éppen?
- Sok kisebb munkám van, de a legérdekesebb most számomra egy nemzetközi összehasonlítás, amelyet egy magyar származású diákkal készítünk. Vizsgáljuk az Európai Unió 28 tagállamát, de Afrikát, Ázsiát és Dél-Amerikát is. Új statisztikai elemzéseket készítünk, hogy lássuk mekkora befolyása van a boldogságra a gazdaságnak, a bizalomnak az emberi kapcsolatokban, az egészségnek illetve a biztonságérzetnek. Nagyon érdekes eredmények születtek ezzel kapcsolatban. Ezen kívül a kolumbiai köztársasági elnök szeretné, hogy ha Kolumbiába mennék. Mivel tanácsra van szüksége a társadalmi bizalomépítésben. A polgárháború során ugyanis 25 év alatt a nép 20 százalékát meggyilkolták és senki nem bízik senkiben. Szóval sok a munka, csak úgy érzem idő nincs elég.
(csalad,hu)
