ÉLET A TERRORKÉSZÜLTSÉGBEN - GYERMEKSZEMMEL
A párizsi merénylet és a brüsszeli terrorkészültség nyomán sok családban felvetődik a kérdés: kell-e beszélni erről a gyermekekkel, és ha igen, mit mondjunk nekik? Egy Brüsszelben élő magyar édesanya abba avatta be a csalad.hu-t, ők hogyan kezelték ezt a rendkívüli helyzetet.
Az Iszlám Állam párizsi támadásai után egy héttel rendelték el a belga fővárosban a legmagasabb fokú riasztást, lényegében megbénítva a mindennapi életet, de ma már újra jár a metró, ismét szinte lehetetlen autóval közlekedni a belvárosban és kinyitottak az iskolák is. Sz. Látó Judit és gyermekei éppen csak megszokták az új életet az Európai Unió székhelyén, ahová augusztusban költöztek, amikor szembesülniük kellett a párizsi, majd a brüsszeli eseményekkel.
„Már hónapokkal a költözés előtt elkezdtük a lányainkat felkészíteni a belgiumi életre” – árulta el a csalad.hu-nak Sz. Látó Judit. „Talán ennek is köszönhető, hogy zökkenőmentesen ment a beilleszkedés.”
A család Judit férjének munkája és a Brüsszel adta lehetőségek miatt vállalta, hogy feladja a jól megszokott itthoni életét, egy időre itt hagyja a barátokat és kihasználja egyebek mellett az Európai Iskola előnyeit.
„ A másik országbeli életnek mindig a pozitívumait hangsúlyoztuk, persze arról is beszéltünk nekik, hogy az itthon hagyott barátok természetesen majd hiányozni fognak. Dorka az első osztályt kezdte Brüsszelben, neki mindenképpen váltás lett volna otthon is ez az év. Szerencsére a hétköznapokban sem volt probléma az új otthon. A gyerekek azt mondták, olyan, mintha mindig is itt laktunk volna” - mesélte.
November 13-án azonban a francia fővárosban 130 embert gyilkoltak meg az Iszlám Állam terrorista szervezet tagjai.
„Már a párizsi merényletek is sokkoltak minket” – fogalmazott a csalad.hu-nak Sz. Látó Judit.
„Nem is nagyon tudtuk hirtelen, hogy mit és hogyan mondjunk el a gyerekeknek. Egyáltalán kell–e bármit is mondani. Azt persze hallották, hogy itthon köztünk, szülők között csak ez volt a téma.”
Az utóbbi hetek eseményi nyomán sok családban felmerült ugyanez a dilemma: kell-e a gyermekeknek beszélni a menekülthullámról, a szíriai háborúról, a terrorcselekményekről? Vagy érdemesebb arra törekedni, hogy a gyermekek lehetőleg minél kevesebbet érzékeljen a történtekből?
Törőné Fehér Ildikó gyermekpszichológus korábban az index-nek nyilatkozva azt tanácsolta, „mindenképpen várjuk meg, hogy a gyerek maga kérdezzen, és arra őszintén válaszoljunk, de épp csak annyit, ami a kérdésre vonatkozik”. Szerinte a legfontosabb, hogy a tehetetlenség érzését és a félelmet ne sugározzuk, ha ez bennünk is van.
Brüsszelben az iskola is segítséget nyújtott abban, hogy Sz. Látó Judit gyermekei és osztálytársaik feldolgozzák a történteket. A párizsi eseményeket követő hétfőn a tanárok beszélgettek a gyerekekkel a terrorizmusról. „Lauráéknak francia órán le kellett rajzolni, hogy mit hallottak, mit gondolnak a történtekről. Szerintem ez nagyon fontos volt, mert így nem alakult ki rettegés a gyermekekben” – mondta a belga fővárosban élő anyuka a csalad.hu-nak.
Törösné Fehér Ildikó szerint pedig a játék a legjobb módja annak, hogy a gyermekek feldolgozzák az őket érő információkat, élményeket, akár félelmeket. A több mint négy évtizede gyermekpszichológusként praktizáló szakember ugyanakkor azt is elmondta: „nem kell túlpörgetni egy-egy jelenség otthoni megvitatását, például a híradót sem kell feltétlenül látnia egy kisiskolásnak.”
A párizsi merényletek után egy héttel a legmagasabb szintű terrorkészültség lépett életbe Brüsszelben. Erről így mesélt Sz. Látó Judit: „Négy napig a gyerekeket nem engedtük ki a lakásból. Két napig (hétfőn és kedden) nem volt iskola sem. Tudták, hogy miért vagyunk itthon, mert elmondtuk nekik. De ez csupán tényközlés volt: azért nincs ma suli, mert még mindig a terroristákat keresik. Most sem akartuk, hogy féljenek, rettegjenek. Átjöttek a közelben lakó barátaik is, szóval eltereltük a figyelmüket. Mi pedig egész nap figyeltük a híreket.
Kedden este, amikor kiderült, hogy másnap újra nyitnak a sulik, leültettük őket beszélgetni. Elmondtuk nekik, hogy továbbra is keresik a terroristákat, de az iskolában biztonságban vannak, a rendőr bácsik, akikkel az iskola előtt és az iskolában találkozhatnak, nagyon vigyáznak rájuk. És ha bármi furcsaságot hallanak, vagy bármi történne, akkor csak azt csinálják, amit a tanár nénik mondanak. Megértették. Szerencsére egyáltalán nem féltek iskolába menni.”
A példátlan biztonsági intézkedések mérséklésének bejelentésével egyidejűleg Charles Michel belga miniszterelnök fontosnak tartotta elmondani, hogy ha a helyzet javult is, még nem múlt el minden veszély.
(csalad.hu)
