EGY ORSZÁG ÁLLAPOTÁT JELZI, HÁNYAN SEGÍTENEK MÁSOKON
A nők szívesebben önkénteskednek, mint a férfiak, és az idősebbek is szívesebben segítenek másoknak, mint a fiatalok. Ez jellemzi a magyarokat. Az ENSZ határozata alapján minden évben december 5-én tartják a gazdasági és szociális fejlődés önkénteseinek világnapját.
„Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.” – Szepes Mária
Az ENSZ Közgyűlése 1985. december 17-én döntött arról, hogy december 5-e a gazdasági és szociális fejlődés önkénteseinek világnapja. Önkéntes tevékenységnek számít minden olyan munka, amit szabad akaratból, anyagi haszon nélkül végeznek az arra vállalkozók. A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es, Önkéntes munka Magyarországon című elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkéntesség komolyan hozzájárul a demokrácia fejlődéséhez, fejleszti a szociális készségeket, segíti a társadalmi szolidaritást. Az emberi, társadalmi, generációs vagy környezetvédelmi problémák kezelésének hatékony eszközévé vált.
Az önkéntesség a társadalom fejlettségi mutatója
Egy társadalom fejlettségének megítélése szempontjából fontos, hogy tagjai milyen mértékben képesek és hajlandóak egy cél érdekében önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül tenni. A KSH elemzéséből kiderül, hogy Magyarországon a házi- és házkörüli munka, az ügyintézés és a vásárlás, a gyermekfelügyelet, a gyermekgondozás, illetve a betegápolás és az idősgondozás területén a leggyakoribb az önkéntesség. A felmérés szerint a szervezeteken keresztül nyújtott önkéntesség erősen függ a társadalmi státustól és az életkortól. A nők valamivel nagyobb számban és arányban önkénteskednek, mint a férfiak, sőt, az életkor is meghatározó szempont. A 40 év fölöttiek szívesebben végeznek segítő munkát, mint a fiatalabbak, a 60–64 éves korosztály munkája pedig kiemelkedő. Ez azt is jelzi, hogy a nyugdíjba vonulók nem szeretnének hirtelen passzívvá válni, továbbra is a társadalom hasznos tagjai akarnak maradni.
Élen a városban élők, de Budapest lemaradt
Külföldi és hazai kutatások igazolják, hogy az iskolázottsági szint alapvetően meghatározza a jótékonyságot. Az önkéntes segítők aránya együtt növekszik az iskolázottsággal, és a diplomások körében a legmagasabb. A szakmai végzettség ugyanilyen meghatározó. Az átlagosnál jóval nagyobb áldozatvállalási hajlandóság jellemzi az oktatás, illetve az egészségügy és szociális gondoskodás területén dolgozókat. Érdekes viszont, hogy bár a városokban élők segítő szándéka magas, a Budapesten élők jóval az átlag alatt teljesítenek. Az elemzők ezt azzal magyarázzák, hogy a kisebb települések, közösségek szükségletei jobban átláthatók, így a megoldására való törekvés könnyebben megszervezhető, megvalósítható.
Erős a házasok áldozatvállalása
A házasságban élők jóval magasabb arányban önkénteskednek, mint a nőtlenek, a hajadonok, az özvegyek, illetve az elváltak. Ennek az lehet az oka, hogy az együttélés miatt, az áldozatvállalás a családokban nagyobb, a személyes példamutatás igénye és lehetősége is erősebb, mint az egyedül élőknél. Mindezek ellenére azonban a gyermeket nem nevelők inkább végeztek önkéntes munkát, mint a gyermeket nevelők.
Önkéntesség nélkül nincs érettségi
Fontos tudnivaló, hogy 2016. január 1-jétől csak az a diák érettségizhet, aki a középiskolás évei alatt legalább 50 óra közösségi munkát végzett. Ez a feltétel először tehát azokra érvényes, akik jövőre érettségiznek. Az önkéntes munkát az iskola szervezi meg, és alapszabályként a 9-11. osztályban, elosztva kell teljesíteni, lehetőleg a tanév alatt, de a nyáron végzett tevékenységet is beszámíthatják. A munka lehet idős emberek vagy betegek látogatása, segítése, sajátos nevelési igényű gyerekek támogatása, vagy akár állatmenhelyen végzett segítés is. Nem kell mind az 50 órát ugyanott teljesíteni, de a szolgálatot csak regisztrált szervezetnél lehet vállalni.
(csalad.hu)
