GYERTYA, MÉZESKALÁCS, EGY CSEPPNYI SZERETET
A Mikulás ünnephez és az önkéntesség világnapjához kapcsolódva hátrányos helyzetű gyermekeket fogadtak a Józsefvárosi Galériában. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a kerületi önkormányzat mézeskalács sütéssel, gyertyakészítéssel és cirkuszlátogatással feledtette a kicsikkel a nehéz hétköznapokat.
- Jól érzem magam, örülök, hogy meghívtak – mondta egy kislány a család.hu-nak a Józsefvárosi Galériában, miközben a sokadik méhviasz gyertyát készítette. Az önkétesség világnapja alkalmából Budapest több kerületének családsegítő központjain keresztül hátrányos helyzetű gyerekeket fogadtak a VIII. kerületi intézményben. Az 5-14 év közötti gyermekeknek mézeskalács sütést és gyertya öntést szerveztek Mikulás napra, majd a pár órás ajándékkészítés után a Fővárosi Nagycirkusz előadása várta a gyerekeket.
- Kinek készíted a gyertyát?
- A szüleim, és a tesóm ajándéka lesz. Ez anyáé – mutatta a kékkel díszített fenyő alakú gyertyát - a piros meg a testvéremé.
- Abba, amit saját kezünkkel készítünk, a szívünket is beletesszük. - Ezt már a Kispestről érkezett kislány barátnője jegyezte meg. Azt mondta, ő még soha nem vásárolt ajándékot, mindig készít valamit. Most nagyon jól jött neki a józsefvárosi program, mert itt minden alapanyag kéznél van.
Sántha Péterné, a kerület alpolgármestere gyerekszéken, kis asztalnál, a mobil kemence mellett együtt munkálkodik kicsikkel. Szerinte az az ember, aki minden mozdulatával, lelkesedéssel, örömmel fordul társai felé, boldogságot okoz. Az odafigyelésnek, az önzetlen szeretetnek egyformán örülnek a legkisebbek és a legnagyobbak. A közös programok feledtetik a bánatot, erősítik a bajban lévő embert.
- Sokan csatlakoznak Önökhöz?
- Egyre többen. A kommunikáció a legfontosabb. Ha egy embert sikerül meggyőzni arról, hogy segítsen, és látja, hogy ezzel örömet okoz másoknak, sikerélménye van, legközelebb egy fél szó is elég ahhoz, hogy segítsen a szervezésben, a programok lebonyolításában. Ez jó annak, aki adja, és jó annak, aki kapja.
A lányok a gyertyaöntésben jeleskedtek, a fiúk inkább mézeskalácsot készítettek, de néhányan a finom falatok mellett álltak meg. Nehéz ellenállni a rengeteg pogácsának, a színháznyi ember számára is elég szendvicsnek, és tejszínhabos kakaónak. Egy anyuka két gyermekével érkezett. A nagyfiú csak evett és ivott, ő így érezte jól magát. A kicsi, 5 éves kislányát is szívesen bemutatta volna az anyuka, de ő olyan jól érezte magát a közösségben, hogy frissen szerzett barátnője és a formálódó gyertya társaságát nem szívesen hagyta ott a hívó szóra.
- Kispestről jöttünk – mondta Péter, aki gyúró-sütő-formázó barátjával együtt az összes eléjük tett mézeskalács tésztát feldolgozta.
- Engem a nevelőm hozott – mondta, miközben a vékonyra nyújtott angyal szárnya letörött. Elmesélte, hogy van két lánytestvére, akik már nagyobbak. Ő hét közben a nevelőszülőknél lakik, és csak hétvégére mehet haza a szüleihez. Sokat jár a nevelési tanácsadóba, ott néha tanulni kell, meg beszélgetnek vele. Szeret ott lenni, de nagyon jó, hogy most ide jöttek. Még soha nem látott mobil kemencét, különösen tetszik neki, hogy abban szinte azonnal elkészülnek a mézeskalács formák. Azt mondta, mindet megeszi, mert nagyon szereti, és reméli, hogy karácsony előtt is készíthet még. Azok már a fára kerülnek. (csalad.hu)
Fotók: kormany.hu
