NEMCSAK A VERÉS FÁJ A GYEREKNEK!
A meghittség hiányától, a tabuktól, a titkoktól, a csendes terrortól is szenvedhetnek a gyerekek. Cziglán Karolina, pszichológus írását a dívány.hu közli.
Ha bántalmazásról beszélünk, durva és látványos dolgok jutnak elsőként eszünkbe. Gyerekét verő apa, anya, vörös fejjel üvöltő szülő, szexuális zaklatás, gúnyolódás, megalázás. Mind aktív tett, ami a szülőtől a gyerek felé irányul. De ez nem azt jelenti, ha mindezt: a fizikai, a lelki és a szexuális bántalmazás tipikus példáit kipipálhatjuk, mint ami nálunk nincs, akkor már nyugodtak lehetünk afelől, hogy a kölyök jól és biztonságban érzi magát a családban. Lehet más módon is bántani egy gyereket – talán nem szándékosan, talán azt hiszi a szülő, amit tesz, nincs is rá hatással. Vegyük észre ezeket is!
Elhanyagolás
A gyerek csendesen szenved az elhanyagoló szülő mellett, és sokszor nincs semmilyen, a külvilág számára látványos jele annak, hogy fontos szükségletekben komolyan hiányt szenved. Nem csak az elhanyagolás, ha nem kap sem pénzt, sem tízórait a gyerek, és éhes az iskolában, hanem az is, ha nem kap egy jó szót, érintést, meleg gesztust, ha nem kap visszatükrözést arra, hogy létezik, észreveszik, hogy ott van, sőt, hogy olyannak látják, amilyen.
Sokféle szintje és árnyalata van ennek. Gyakori, hogy a szülő az idő, vagy az érzelmi érettség hiánya miatt nem képes ráhangolódni gyermekére, de azért szeretne jó szülő lenni, ezért anyagi javakkal halmozza el. De ha nincs meghittség, törődés, beszélgetés, akkor a gyerek belül egyre sorvad, szenved.
De van olyan szülő, aki látszólag rengeteget foglalkozik a gyerekkel. Együtt tanul vele még kamasz korában is, kíséri edzésre, hordja-viszi ide-oda. De mégsem élheti meg a csemete, hogy igazán látja őt a szülő: azt, amilyen ő. Az egész egy szépen berendezett díszlet, amiben minden a helyén van. Csakhogy a gyerek feladata, hogy belepasszoljon egy előre megrajzolt keretbe, általában a rendes gyerekébe. Ebbe kételyek, depresszív érzések, indulatok nem illenek, sem semmi más, ami eltér a szülő fejében élő képtől. A kölyök magányos, miközben állandóan foglalkoznak vele, mert pontosan tudja, mi az, amire süketek a környezetében, amit nem értenének, aminek hallatán megijednének.
Tabu és csendes terror
A fiatal nemcsak olyasmitől szenvedhet, ami közvetlenül rá vagy ellene irányul. Nyomasztó az is, ha súlyos tabuk terhelik a családi légkört, vagy ha valaki más elnyomását, akár csendes elnyomását kell megtapasztalnia. A leggyakoribb példa, mikor egyik szülő csalja a másikat, a másik nem lép ki, mert még reménykedik, vagy nem akarja vállalni ezt a változást, viszont változtatni sem tud, tehetetlennek érzi magát, csak csöndben vár, hogy valahogy oldódjon meg a helyzet. Hiába nem esik erről egy szó sem, a levegőben ott van. Ez már nem a szabadság levegője, hanem valami fojtogató, poshadt levegő: ezt szívja a gyerek is, miközben a szülők abba a hitbe ringatják magukat, hogy ellene nem tettek semmit.
Másfajta tabuk is vannak: egy titkolt, veszélyes betegség, vagy amikor valami láthatóan nincs rendben, de nem szabad róla beszélni. Például, mint abban a családban, ahol az idősebb testvér pszichotikus jeleket kezdett mutatni, téveszméi és dührohamai voltak, a szülők el is vitték orvoshoz, de senki sem mondta ki nyíltan, hogy baj van, nem lehetett róla beszélni, hogy mi történik, és ez kit hogyan érint. Holott a kisebbeknek ugyanúgy szükségük volt segítségre: féltek, nem értették a helyzetet, nem tudták, hogyan viszonyuljanak testvérükhöz.
További részletek a weboldalon.
(divany.hu/csalad.hu)
