AMIKOR NEM TUDUNK A GYERMEKÜNKKEL LENNI
Minden család életében eljön az a pillanat, amikor rábízzák gyermeküket valakire. Akár azért, mert rákényszerülnek, akár azért, mert szükségük van egy kis kikapcsolódásra, gyermekmentes órákra.
Természetesen az emberek ebben is különböznek egymástól: van, aki már szülés után igen korán igénybe vesz efféle segítséget, de vannak olyan szülők is, akiknél később jön el az a pillanat, mikor szükségét érzik, hogy elszakadjanak gyermeküktől pár órára, esetleg egy éjszakára is. Ebben leginkább a tágabb családnak kell elfogadónak és megértőnek lennie.
Érdemes már szülés előtt a (leendő) nagyszülőkkel beszélgetni arról, hogy a fiatal pár mit ért a „segítség” szó alatt, így elkerülhetők az esetleges jövőbeli konfliktusok. Például: lehet, hogy a nagyszülők úgy gondolják, hogy azzal segítenek, ha elviszik sétálni az unokájukat, „addig is szusszan egyet a megfáradt anya”. Ezzel szemben az édesanyának teljesen mást jelenthet a segítség: besegítés a házimunkába, egy jó beszélgetés, együtt töltött idő…
Kit válasszunk gyermekvigyázónak?
Akiben meg tudunk bízni és ez a bizalom viszonzott. Egy édesanyának, aki a szeretett, féltett gyermekét „elengedi”, rendkívül fontos az, hogy tudja: jó kezekben van csemetéje.
Folytatás a Képmás magazin honlapján
