MIÉRT VANNAK KAPUNYITÁSI PÁNIKBAN A PÁLYAVÁLASZTÓK?
Nem könnyű ma pályát választani, hiszen az egyetemi évek alatt is nagyot alakulhat a munkaerő-piac. Azonban az illúziókergetés és az információ hiánya az, ami a legtöbb fiatal önálló életkezdését megnehezíti.
Hiába mutatnak jó irányba a munkaerő-piaci változások az elmúlt években, és mára 10 százalék alatti az álláskeresői arány, a fiatal korosztályok nem érzik úgy, hogy javultak volna a kilátásaik. A ma Y és Z generációnak nevezett korosztályokat sok minden befolyásolhatja negatívan, és bár az összes munkanélkülinek kevesebb mint ötöde tartozik ebbe a generációba, a fiatalok munkanélkülisége – ez a 15-24 éves korosztályra vonatkozik – még mindig bőven 25 százalék felett áll. A fiatalok munkanélküliségének átlagos időtartama pedig csaknem másfél év.
Ezért azonban csak részben okolható a munkahelyek hiánya. Sokkal problémásabb a fiatalok tájékozatlansága, túlzott elvárásai és a munkával kapcsolatos hozzáállása. Persze sokaknak okozhat sokkot, hogy amikor a tanulás mellett első alkalommal diákmunkát vállalnak, azt tapasztalhatják, nem feltétlenül olyan feladatokat kapnak, amilyenekre vágynak. A munkaerőpiacon valóban kevés az igény a szakképzettséget igénylő állásoknál az egyetemistákra.
Probléma, hogy ugyan a közoktatásban elvileg létezik pályaorientációs felmérés és tájékoztatás, de érdemi segítséget ritkán kapnak a gyermekek, hogy egyáltalán merre érdemes elindulniuk. Ez is okozza a pályaismeret hiányát, az illúziókergetést. A média, az ismerősök és a családi akarat a legfontosabb tényezők, amikor egy fiatal képet alkot a lehetséges jövőről. Slágerszakmákra készül, miközben lehetséges, hogy a diploma megszerzésekor, úgy 8-10 évvel a döntése után már egészen más szakmák lesznek divatosak, vagy éppen jól megfizetettek. Ezzel azonban sokan csak az első munkavállaláskor szembesülnek.
Ugyancsak pofonként élhetik meg a fiatalok az első állás esetén elérhető bérszintet. Az elmúlt év felméréseiből az látszik, hogy sokan már az egyetemi években vezetői pozícióban gondolkodnak. Már az első munkahelyen is magas fizetést várnak. A megkérdezettek több mint fele 350 ezer forintos nettó bért tartana kielégítőnek az első állásnál. De a minimum igényük is 158 ezer forint. Ha a gimnazistákat kérdezzük, ott 400 ezer forintot tartanak kielégítőnek, azzal viszont nincsenek tisztában, hogy a magyar nettó átlagbér éppen valamivel 160 ezer forint alatt van.
A mai fiatal generációra általánosságban jellemző az úgynevezett kapunyitási pánik. Egyszerűen félve hozzák meg a hivatásukra, pályaválasztásra vonatkozó döntéseket. Az csak egy apróbb probléma, hogy egyesek nincsenek tisztában azzal, miben is jók, milyen jellegű munka passzol nem csak a végzettségükhöz, de a habitusukhoz, a valós tudásukhoz. Nagyobb gond, hogy szorongással tölti el őket, hogy a szüleik példáján látják: nincs olyan, hogy nyugdíjas állás. Sokszor kell munkahelyet változtatni, és az új kihívásokhoz folyamatos fejlődés és tanulás szükséges a diploma utáni évtizedekben is. A szakemberek azt is fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy az egyetemi, főiskolai képzés továbbra sem feltétlenül a munkaerő-piaci elvárások szerint működik, és a fiatalok is hamar megérzik: amit tanultak, az egy-egy komolyabb pozíció betöltéséhez nem csak a gyakorlati tapasztalatok hiánya miatt kevés.
Egyes szakmák és az azokra elvileg felkészítő egyetemi szakok annak ellenére népszerűek, hogy azokra láthatóan nincs kereslet a piacon, míg a hiányszakmák annak ellenére sem mindig vonzanak annyi hallgatót, hogy tudható: ezeknél már az első fizetés is közelebb állhat a már idézett előzetes elvárásokhoz.
Az oktatási szakemberek és pszichológusok a kapunyitási pánik egy másik fontos összetevőjének azt tartják, hogy kevés a jó minta. Az alapoktól kezdő, kitartó munkával sikeressé váló vállalkozók képe nem lebeg ott a fiatalság előtt, nem véletlen, hogy a mai huszonévesek több mint 90 százaléka nem merne belevágni saját vállalkozásba. De a szakemberek szerint ennek okozója az is, hogy az Y és Z generációból valamiért hiányoznak a komoly ambíciók, célok, amelyért okos tervezéssel és tudatos felkészüléssel lehet tenni. Az árral való sodródás sokkal jellemzőbb. Ennek köszönhető, hogy nagyon sokan vállalnak be második vagy harmadik diplomát, és gyakori, hogy még 27-30 évesen is az iskolapadban találjuk a teljesen elbizonytalanodott fiatalokat. Ez utóbbi miatt lehetséges, hogy a kapunyitási pániknak nevezett jelenség 17 és 30 év között jellemző.
A már idézett fizetési elvárások, és a valós megélhetési viszonyok közötti zavar egyik okozója, hogy sokszor a valós élet valós kihívásaira sem készítik fel a szülők a fiatalokat. A pénzügyi ismeretek hiánya mellett nagy gond, hogy a fogyasztás már kis korban természetes viselkedés a gyermekeknek, a fogyasztáshoz szükséges források előteremtésének gondjával azonban tényleg csak a tinédzserkor végén szembesülnek.
A bizonytalanság, amelyet ezek a korosztályok megélnek, arra utal – és ezt egy 16 ezer fiatallal elvégzett KSH kutatás igazolja – , hogy a mai fiatalok később nőnek fel. Az önállóságra való igény sem olyan erős, mint néhány évtizede, ennek következtében a saját egzisztencia megteremtése sem belső igényük. Míg a rendszerváltás idején a 25 évesek 40 százalékának már volt munkahelye, házastársa és gyermeke, 2000 környékén ez az arány már csak 20 százalékos volt, és azóta folyamatosan csökken.
Egy másik kutatás szerint a friss diplomás 25 évesek csaknem kétharmada magányosnak tartja magát, semmilyen párkapcsolatuk nincs. Ezek az adatok pedig azt a szakmai véleményt támasztják alá, hogy a 35 évnél fiatalabbak a munka és a tanulás mellett nem is tudnak családalapításon gondolkodni.
Ahhoz, hogy a szülő vagy a pedagógus segíteni tudjon idejében, nem árt tudni, hogy valójában miben is gondolkodnak a mai gyerekek. A pályaválasztással kapcsolatos felmérések szerint – főleg a médiában megjelenő sztárséfek okán – a közoktatásban tanuló fiúk közül ma meglepően sokan lennének szakácsok, igaz, valójában egy rántottát sem tanultak meg még elkészíteni. A lányok is gyorsan kibökik, hogy a vendéglátás szimpatikus számukra, de valós tapasztalataik sem a munkakörülményekről, sem a terhelésről, sem a jövedelemről nincs. A tehetségkutató műsorok népszerűsége nyomán az sem meglepő, hogy a média, a szépségipar hatására elvileg stylist hadseregek özönlenének a munkaerő piacra.
A felsőoktatásban tanulóknál már mások a preferenciák: a közgazdasági, jogi, mérnöki pálya, és az informatikai szakmák még népszerűek voltak néhány éve, igaz, a felsőoktatás átalakítása miatt az elmúlt néhány évben ebben is változás állhatott be.
Ami a szülők felelősségét illeti: még ha nem is egyszerű, meg kellene próbálniuk valós példaképeket találni gyermekeiknek – ha már magukat nem tartják annak – a médiában sugallt elméletben könnyen sikeressé váló emberek helyett. A szülők által nyújtott biztonság és nyugodt családi légkör már önmagában motiváló lehet a szakemberek szerint. A pszichológusok szerint már 6 éves kor körül elkezdi foglalkoztatni a gyermekeket a jövő, de egyáltalán nem válik a gyermek előnyére, ha a szülő rendszeresen nekiszegezi a kérdést, hogy mi lesz belőle. A helyes eljárás az lenne, ha minél többet megmutatnánk a gyermekeknek a világból, a lehető legtöbb információ átadásával együtt. Vagyis adjunk a gyermeknek döntést segítő tudást. Az első igazi – később is befolyást jelentő – élmények úgy 12 éves kor körül érik a kamaszodó gyermekeket. Ekkor kezdenek önállóan információt „gyűjteni” a világról. Minél több tudást kapnak meg ilyenkor, annál előbb kezdenek kísérletezni, legalább fejben a foglalkozásokkal, és az azokhoz szükséges tudás tesztelésével. Szerencsés esetben a húszas évei elejére ebből már egy valós döntés kristályosodik ki. Ha viszont későn indul ez a folyamat, vagy teljes bizonytalanságban dönt valaki a jövőjéről, még a harmincas évei végére is csak sodródás lesz a sorsa.
(csalad.hu)
