A MÉLYPONT UTÁN NAGYON KELLENEK AZ ÚJ LAKÁSOK
A csoknak és az áfacsökkentésnek köszönhetően jöhet az új építőipari fellendülés. Hogy hány új lakást eredményez majd, még nem tudni, de hogy szükség van az új ingatlanokra, az egyértelmű.
Hogy mennyire szükség van új lakásokra, arra nincs jobb példa, mint hogy az elmúlt 5 évben összesen épült annyi új lakóingatlan, amennyinek egy év alatt kellene. Persze ez a kellene érdekes kifejezés, hiszen miért is kellene évente 40 ezer új lakásnak és családi háznak épülnie? A hosszú évek óta hangoztatott matematikai szabály az, hogy a teljes lakásállománynak évszázadonként kell megújulnia. Jelenleg valamivel több mint 4,4 millió lakóingatlant tartanak nyilván Magyarországon, ha ennek évente 1 százaléka lecserélődik, az évi 44 ezer darab.
Ennyi lakás és lakóház utoljára 2004-ben és 2005-ben épült. Az a két év amúgy kiugró volt a saját évtizedében, hát még az elmúlt negyedszázadot vizsgálva! A második világháború óta eltelt időben a 70-es évek jelentették az abszolút csúcsot. Akkor a városi lakosság ugrásszerű növekedése és a panel lakótelepek elszaporodása mellett évente átlagosan 88 ezer lakás épült. És nem sokkal kevesebb, évi 70 ezer új lakóingatlant adtak át még a 80-as években is.
A rendszerváltozással a lakásépítés megtorpant és a 90-es évekre 27 ezerre csökkent az évi új építések száma, és ez is maradt a nagyságrend egészen 2009-ig. A kétezres évek közepe óta azonban folyamatos a csökkenés. A mélypontot eddig, úgy tűnik, 2013 jelentette, amikor mindössze 7293 új lakóingatlan létesült, és már a 2014-es 8358-as számot is ugrásszerű növekedésként jellemezte az építőipari szakma. A tavalyi teljes éves szám még nem ismert, azonban az első féléves adatok azt mutatták, hogy ismét a csökkenő tendencia folytatódhatott. És éppen a tavalyi első fél év végén indult el a családok otthonteremtési kedvezményének bővítése, amely a hírek szerint még nem ért véget, hiszen akár a következő hetekben is újabb változások várhatók. Az új lakásépítési hullámot erősítheti emellett az új lakások áfájának csökkentése is.
A teljes lakóingatlan-nyilvántartás szerint 2014 végén 4 millió 408 ezer 50 darab lakás és ház létezett az országban. Abban az évben valamivel több, mint 8300 lakás épült. Ezen belül Közép-Magyarország és a Dunántúl volt a növekedés fő terepe, a keleti országrészben azonban szinte semmi sem történt, kivéve talán egymagában Debrecent és környékét. Ha megnézzük a KSH részletes statisztikáját, látható, hogy az új lakóingatlanok az utóbbi években leginkább a kisebb városokban és a községekben épültek, Budapesten és a megyei jogú városokban bőven az átlag alatt marad a növekedés mértéke.
Az új ingatlanok építésében az elmúlt években egyre nagyobb szerepet vállaltak az egyéni építtetők. A természetes személyek által épített ingatlanok aránya eléri a 60 százalékot, és ezek szinte majdnem mind az építők saját használatára készültek. A értékesítésre készült lakások mindössze 41 százalékát jelentették az összes új lakóingatlannak. Az új lakóépületek 56 százaléka volt családi ház, 35 százaléka többlakásos épület. Viszont az elmúlt két évben 1-ről 7 százalékra nőtt a lakóparki lakások aránya. A 2014-ben használatba vett lakások átlagos mérete 101 négyzetméter volt. Az új lakásokról pedig az is tudható, hogy 40 százalékuk 100 négyzetméternél nagyobb, és 30 százalékuk kisebb, mint 60 négyzetméter.
Ha az egész lakásállományt nézzük, akkor az átlagos magyar lakóingatlan 82 négyzetméteres, legalábbis az Eurostat adatai szerint. Ezen belül 93 négyzetméteres családi házakról és átlagosan 57 négyzetméteres társasházi lakásokról beszélhetünk. Vagyis a kevés új lakás méretben mindenképpen ingatlan méretnövekedést jelez a teljes állományhoz képest. Hogy aztán ennek a teljes lakásállománynak milyen az állapota, arról viszonylag kevés az információ. Amit sajnos nem jegyeznek a statisztikák, azok a lakásépítések helyett a családok pénzének célját jelentő felújítások. Nem tudjuk pontosan, hogy hány lakást, és milyen mértékben újítottak fel az elmúlt években.
A lakásokról azonban sokat elmond, hogy az európai statisztikai összesítés szerint a már említett 82 négyzetméteres átlag nem sokat jelent. A magyar lakások 47,2 százalék ugyanis túlzsúfolt. Ezzel pedig dobogós helyen állunk Románia (51,6%) mögött és Lengyelország (46,3%) előtt. Hogy a túlzsúfoltság mit jelent, az persze relatív. Az Eurostat úgy számol, hogy túlzsúfoltnak számít egy lakóingatlan, ha nincs egy elkülönülő teljes méretű szobája, ha két lakóra nem jut fejenként egy lakószoba. Továbbá akkor is, ha nem jut minden 18 évnél idősebb lakóra egy lakószoba, 12-17 éves gyermekekre nem jut fejenként egy lakóhelyiség, vagy 12 éves gyermekekre páronként nem jut egy szoba.
Nem állunk rosszul az egyéb minőségi kérdésekkel, de azért elgondolkodtató, hogy az összes magyar háztartás 17 százaléka (több mint 300 ezer ember) rossz körülmények között él lakásszempontból. Ennek pedig csak egyik összetevője a lakásméret: az Eurostat ide sorolja a WC, a fürdőszoba hiányát, a beázó tetőt, vagy a túl sötét lakószobákat is, ahová nem jut elég természetes fény.
Magyarország eközben dobogós a családi házak arányában. Az első Horvátország (73.0 %), aztán Szlovénia (66.6 %), Magyarországon pedig az összes lakóingatlan 63,9 százaléka különálló családi ház. Azt már a KSH mondja ezekről, hogy ilyenekben él a gyermekesek 68 százaléka, merthogy a többgenerációs együttélésnek inkább a ház kedvez. A társasházi lakásokban ezzel szemben sokkal jellemzőbb, hogy egyedülállók élnek. A 65 évesnél fiatalabb egyedülállók 27, az idősebbek 22 százaléka lakik társasházi lakásban. És még egy érdekesség: a már említett 70-es és 80-as évekbeli lakásépítési boom máig tartó hatása, hogy az összes hazai lakóingatlan 21 százaléka még mindig lakótelepi lakás.
