NAGY BAJBAN LEHETÜNK TERMÉSZETTUDOMÁNYOK NÉLKÜL!
Mintha irtóznánk a gyermekeink természettudományos képzésétől. Mert mi sem szerettük a matekot vagy a fizikát. Pedig több mérnök, több informatikus egyenlő a jobb életszínvonallal az egész ország számára. És ha nem is lesz tudós a gyermek, jobban tud érvényesülni.
A természettudományos tudás nem azonos a természettudományos pályával, azonban mára az európai és egyesült államokbeli fiatalokat annyira nem érdekli a természettudományos képzés, hogy az már a gazdaság és az életszínvonal rovására megy. A természettudományos tanulmányok, a matematika, a fizika, a kémia és a biológia tanulása persze egyrészt iskolai feladat. De hogy valójában érdekelje is mindez a gyermekeket a kötelező jegyszerzésen és a házi feladat írásán túl, az már egy komolyabb probléma. Persze reméljük, hogy a gyermekeink kiváló képzést kapnak az iskolában, de ez mára nem elég ahhoz, hogy akár egész életükre ilyen területen válasszanak hivatást, vagy legalább annyira érdekeljék őket a természettudományos ismeretek, hogy azok segítségével bármely munkakörben érvényesülni tudjanak. Nem csak a fizikusokról, mérnökökről, génkutatókról vagy számítógép gurukról van szó ugyanis.
Az 1960-as évek űrversenye előbb volt politikai kérdés, a hidegháború egyik terepe, mint valódi tudományos és mérnöki kérdés. Mégis az eredménye az lett, hogy egy egész világ csodálta hősként Jurij Gagarint, John Glennt, vagy az elsőként Holdra lépő Neil Armstrongot. És ez elég volt ahhoz, hogy fiatalok generációit érdekeljék a természettudományok, a mérnöki szakmák, a csírázó informatikai tudományok és a világ felfedezése. Persze nem lett mindenkiből űrhajós vagy pilóta, de a 70-es és 80-as években iskolába járó amerikai gyermekek többek között az űrversenynek köszönhetően robbantották ki a ma második ipari forradalomként számon tartott technológiai és gazdasági fellendülést.
Ma viszont nehéz egy tinédzsert azzal motiválni, hogy ő tervezheti a következő űrtávcsövet, ő lehet az első ember a Marson vagy ő találhatja fel valamely új járvány ellenszerét. Azt pedig sok esetben még nehezebb megértetni sok fiatallal, hogy a matematika vagy fizika tanulmányok hogyan segíthetik majd a lakberendezői, divattervezői vagy éppen orvosi pályáját. Utóbbinál csak elég annyit megemlítenünk, hogy az elmúlt évszázad fontos diagnosztikai technológiáit – mint az MR vagy a CT –, mind mérnökök és fizikusok munkájának köszönhetjük.
Azokban az országokban, ahol a természettudományos oktatásra sikerült nagy hangsúlyt fektetni, nem csak sok okos fiatalt találunk, hanem az elmúlt húsz év legnagyobb gazdasági fejlődési mutatóit és életszínvonal-növekedését. Eközben az Egyesült Államokban tudományos ismeretterjesztő személyiségek könyörögnek a döntéshozóknak, hogy ha nem akarják, hogy az USA ipari, technológiai vezető szerepe elvesszen, mindenütt rá kell állni az úgynevezett STEM (tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai) oktatási modellre, amely egységes keretben és szemlélettel, nem pedig különálló tantárgyakként készíti fel a gyermekeket már kisiskolás kortól az egyetemi tanulmányokig a természettudományos pályákra. Ennek alapja pedig a nagyon fiatal korban megkezdett nevelés, melynek központjában az áll, hogy érdekessé tegyék ezt a tudást: élményszerű, a mindennapi problémák megoldásaként jelentkező tudásként. Mindez a GDP-ben, a jövedelmekben és az adott ország hosszú távú életszínvonalában és jóléti lehetőségeiben jelentkezik majd pozitívumként.
Hatalmas a hiányAz Egyesült Államok a technológiai és mérnöki tudás éllovasa volt még a 90-es években is, mára viszont az amerikai szakértők szerint ijesztően kevés fiatal foglalkozik természettudományos ismeretek elsajátításával. Az amerikai oktatási minisztérium szerint a középiskolásoknak csupán 16 százalékát érdekli ilyen jellegű hivatás. Miközben a gimibe érkezéskor még 28 százalék véli úgy, hogy természettudományos, technológiai vagy mérnöki pálya várja, az érettségi idejére a felük elveszíti az ilyen irányú érdeklődését.
Pedig az ilyen munkák már most 25 százalékkal magasabb bérrel járnak, mint bármilyen más szakma. Az amerikai munkaerőpiacon csak az elmúlt négy évben 1,7 millió munkahelyet teremtett a felhő alapú számítástechnikai szolgáltatási szektor. Ehhez képest 2018-ra 8 és fél millió betöltetlen programozói, mérnöki és más tudományos műveltséget igénylő állás lesz Amerikában. 600 ezer ilyen álláshely már most is üres.
És ez nem csak amerikai probléma. A briteknél 100 ezer ilyen típusú állást kellene betölteni minden évben. Németországban jelenleg is 210 ezer matematikusra, informatikusra, természettudományos vagy technológiai végzettségű emberre lenne szükség.
Mi sem vagyunk jobb helyzetbenÉrdekes módon, ha a magyar munkaerőpiacot nézzük, nagyon hasonló képet láthatunk. A tavalyi adatok szerint az összes magyarországi régióban gondot okozott a mérnökhiány. A cégek csak vadászni tudják a gépészmérnököket, vagy a képzett fémipari szakembereket. Mára a nagy autóipari vállalatok és beszállítóik is nehezen találnak valóban hozzáértő mérnököket. De a szakmunkások esetében sem csak az alacsony fizetésekkel van a gond. Nagyon sok végzett szakmunkásnál egyszerűen hiányzik a valódi hozzáértés, a megfelelő szakmai háttértudás, amelyet csak a természettudományos képzés alapozhatna meg.
Tavaly csak programozóból 22 ezer hiányzott a magyar munkaerőpiacon, még úgy is, hogy egy hozzáértő és tanulni hajlandó informatikusnak már a kezdőfizetése is 250 ezer forinttól indul, néhány év tapasztalattal pedig ennek a két-háromszorosát is megkeresheti. Egyes számítások szerint ha csak ez a több mint húszezer programozó ma munkába állna, hatalmas adóbevételt generálna a magyar államháztartásnak. Meg fizetőképes keresletet a kiskereskedelemnek. Egyes számítások szerint egy képzett informatikus ma 3-4-szer több GDP-t képes előállítani, mint bármely más szolgáltató vagy termelő munkaerő, mert a hagyományos termelési szektorokkal szemben ennyivel többet ér a munkája.
Az iskolában kell elkezdeniHogy mit történt a hagyományosan erősnek tartott magyar természettudományos képzéssel, arról sokáig lehetne vitázni. A lényeg, hogy a 70-es és 80-as években még nagyon jól teljesítettek a nemzetközi felméréseken a magyar diákok, második helyen az akkor már jellemzően erős Japán után. A 90-es években 25 ország közül már csak a 15. helyen álltunk. A mostanában sokszor citált PISA felmérések pedig hatalmas szakadékot mutatnak a magyar diákok és a világ élvonala között. És tegyük hozzá, számos, korábban vezető ipari hatalom diákjai is meglepően rosszul teljesítenek.
A Nemzeti Pedagógus Kar egyik kiadványa az okok között sorolja, hogy mennyire megváltozott a gazdaság élőmunka szükséglete, hogy mennyire más tudásra van szükség a termelés irányításban és az informatikában. A mindennapjaink a tudományos és technológiai újításoktól függnek, miközben sok ember még a kezelésükhöz szükséges alapokkal sem rendelkezik. És eközben nincs lehetőség magas óraszámban tanítani a természettudományos ismereteket.
Hogy a felsőoktatás elmúlt néhány évben történt átalakítása milyen sikerrel jár, azt még nem tudjuk, az viszont egyértelműen látszik, hogy a természettudományos területek tanári szakirányai egyáltalán nem népszerűek. Volt olyan év, amikor több száz természettudományos oktató ment nyugdíjba az országban, miközben mindössze tucatnyian végeztek fizika-kémia szakos tanárként.
Ennek oka számos vélemény szerint a tanári pálya megbecsülése. Bár az elmúlt időszakban javultak a pedagógusok bérezési körülményei, az anyagi helyzet és az erkölcsi megítélés még nem kedvez annak, hogy sok fiatal válassza a természettudományos oktatói pályát. Ha pedig a tanárképzésben lenne is esély arra, hogy modern eszközökkel élvonalbeli tudást szerezzen egy informatika tanár, nem feltétlen tolong kezdő közalkalmazotti fizetésért iskolai állásért. Ha versenyképes a tudása annyira, amennyire arra ma a diákoknak szüksége lenne, azonnal talál informatikai állást, a tanári fizetés többszörösét megkeresve.
És nem beszéltünk még a szülők felelősségéről, vagy felkészültségéről. Egy tanulói háttérvizsgálat néhány éve azt az eredmény hozta, hogy a magyar diákoknak kevesebb mint negyede gondolta úgy, hogy a matematika, fizika, biológia vagy földrajz eredményeik és tudásuk hozzájárulhat egy jó állás megszerzéséhez. Az eltérés a legtöbb fejlett ország fiataljaihoz képest nagyon magas: az átlag ugyanis 40 és 60 százalék között mozgott más nemzetek fiataljainál. A szemléletbeli változás valószínűleg az iskolák dolga is, de lehet, hogy még komolyabb mértékben a szülőké.
Mit tehet a szülő a tudományért?Természetesen senki nem vár tudományos szakértelmet a szülőktől. Azt azonban talán igen, hogy akár csak a fentebb felsorolt jól fizető állások ígérete miatt megfelelően orientálják gyermekeiket. A pályaválasztás nehéz dolog, azonban egészen biztosan nem döntenek rosszul, ha műszaki, informatikai vagy mérnöki hivatás felé terelik a gyermekeiket.
Ezt azonban érdemes megalapozni már a gyermeknevelés során. A pályaválasztást már jóval megelőzve, és az iskolát segítve adhatunk mi magunk is természettudományos képzést a gyermekeinknek. Persze, ha nagyon akarunk, könnyen találunk ismeretanyagot az internet számtalan jól felépített tudományos és ismeretterjesztő portálján, de nem erről szól a szülő elsődleges feladata. A gyermekek a kutatások szerint soha nem fognak érdeklődni a fizika iránt, ha azzal csak a tanári szigor és a dolgozatírás mentén találkoznak. A valódi érdeklődést az élmények kelthetik fel.
Sok esetben még a matematikából jól teljesítő, színjeles tanulók sem érzik úgy, hogy nekik „sok közük lenne” a matekhoz. És itt jön az a kérdés, hogy a leckeírásban való segítségen túl mit tehet a szülő. A gyermekek számára ezeknek a témáknak a megértése igazán a mindennapi tapasztalatok magyarázatán, a háztartási gépek működésén, a főzési technikákon, az általuk esetleg csodált gépek, autók működésén keresztül válik érdekessé, ami inkább rekreációs környezetet kíván, mintsem szigorú osztálytermet és órai feleltetést.
Ezért érdemes megpróbálnunk a mindennapi élet jelenségein keresztül természettudományos ismereteket és érdeklődést adni a gyermekeknek. A matektól vagy más tudományos tárgyaktól irtózók számára a matematika szó olyan, mint az átlagfelnőttnek az adóbevallás. Nincs vele nagy baja, de rossz szájízt hagy maga után. Ez azért van, mert nem mutatjuk meg nekik, hogy a matek, a fizika vagy a biológia az életünk minden területén jelen van.
A főzés, az ételtudomány az egyik leglátványosabb terep. Kísérletezhetünk az evés által. Gyakorolhatjuk a kémiát, a matematikai készségeket, a növények és állatok anatómiáját a konyhában. A víz forrása, a pirítós elégetése, a vaj megolvadása mind-mind alkalom lehet a gyermekek érdeklődésének felkeltésére. Mitől lesz puha a sütemény, és mitől lesz ropogós a sült csirke bőre.
Vásárlás és banki ügyek intézésébe is bevonhatjuk a gyermekeket, akiket már meglepően korán érdekel a pénz, a pénzmozgás dinamikája, az alapvető törvényszerűségek, amelyekkel gyors fejszámolást gyakorolhatunk, és bonyolultabb műveleteket is könnyedén érthetővé tehetünk. Akármivel is szeret foglalkozni a gyermekünk, a természettudományos tárgyak egy lakberendezőnek is segíthetnek, ha érti, mitől jó a LED világítás. Egy autóversenyeket kedvelőnek például egy baleset alkalmával hihetetlen mennyiségű fizikai tudást adhatunk át. A sportimádó gyerekek statisztikákat magolnak, miközben azt hiszik, hogy rosszak matekból, pedig egy futballmeccs csupa szám és fizikai törvényszerűség.
Ami itt fontos, hogy sosem kiselőadásokra van szükségük a gyermekeknek. Sokkal inkább élményekre. Vigyük őket minél többet múzeumba (minél inkább interaktív, annál jobb), állatkertbe, kiállításra, történeti tárlatra. Olyan játékokat vásároljunk, amelyek segítik a kreatív gondolkodást, amelyek által tanulhatnak. Nézzünk velük együtt számukra is érdekes ismeretterjesztő műsorokat. Engedjük, hogy segítsenek nekünk autószerelésben, főzésben, barkácsolásban, és segítsük őket a megértésben.
Mindez nem jelenti azt, hogy a természettudományos tárgyak iskolai oktatása vagy az ott szerzett jegyek ne lennének fontosak. De az egyértelmű, hogy egy rossz fizikajegyet nem csak tudásban, de motivációban is javíthat egy szülővel eltöltött, fizikával dúsított délután. Sok gyermek éppen azért nem jut el a magasabb szintű természettudományos képzésig, mert a szülőknek eszükbe sem jut, hogy teljesen hétköznapi tapasztalatokkal képesek lennének felkelteni az érdeklődésüket, és kizárni a “rossz vagyok matekból” érzést. A cél nem a témák erőltetése, hanem az arról való gondoskodás, hogy gyermekünk minél többet lásson meg ezekből a tudományokból és a világból a saját javára. Vigyünk be több játékos természettudományt a családi életünkbe, és a munka nehezén már túl is vagyunk.
(csalad.hu)
