ANNA NÉNI, A GIMNAZISTA ÖNKÉNTES
Az önkéntesség szó a latin voluntarius kifejezésből származik. Jelentése: nem kényszerített, önként végrehajtott munka. Önkéntesként végzett munkája megbecsüléseként a közelmúltban a Pro Voluntarius díj elismerésben részesült egy budapesti gimnazista, Schifler Anna Erika, a Német Nemzetiségi Gimnázium utolsó éves diákja. A kitüntetett diáklány a csalad.hu-nak mesélt a mindennapjairól.
- Hogyan került kapcsolatba az önkéntes segítő munkával?
- Már régen ki szerettem volna próbálni az önkénteskedést. Több karitatív szervezetnél regisztráltam, mígnem végül a 2012-ben az érettségi feltételévé tett kötelezően letöltendő 50 órás közösségi szolgálat bevezetése adta meg azt a végső lökést, amely az Ökumenikus Segélyszervezethez vezetett. Ott eleinte adománygyűjtéssel kapcsolatos tájékoztató munkát végeztem.
- Mi az a motiváció, amely egy gimnazista lányt a rászorulók önzetlen segítésére késztet?
- Családunkban és ismeretségi körömben ennek már hagyománya van. Arra gondoltam, hogy én sem veszíthetek a dolgon: segíthetek embereknek, miközben talán én is jól érezhetem magam. Végül ott ragadtam, és immár két éve dolgozom az Ökumenikus Segélyszervezetnél.
- Milyen feladatokkal bízták meg az eltelt két esztendő alatt?
- Nagyon sokrétű volt a munkám. Az adománygyűjtés mellett rászoruló gyermekek tanulmányi felzárkóztatásában vettem részt Soroksáron, később az önkéntes munkát bemutató szemléletformáló előadásokra jártam, illetve gyermektáborokban is dolgoztam felügyelőként. Ott én voltam a gyerekek „Anna nénije”. (Nevet.) Szóval, igazán sokféle területen kipróbálhattam magam, és éppen ez volt az, ami mindvégig az Ökumenikus Segélyszervezetnél tartott.
- A felsorolt elfoglaltságok mennyi szabadidejét veszik igénybe?
- Változó, hogy mikor sűrűbb az elfoglaltság. Ezek általában projektmunkák, de karácsonykor például nyilvánvalóan csúcsidőszak van ebben a szakmában. Tavaly az ünnep idején hetente háromszor-négyszer dolgoztam, vagy az iskola után, vagy a hétvégéken. A nyári táborok egy-egy hétig tartottak, korrepetálni pedig hetente egy-egy alkalommal kellett. Én azt gondolom erről, hogy így mégis csak hasznosabban töltöm a szabadidőmet, mintha otthon tévéznék vagy neteznék.
- Hadd provokáljam egy kicsit: sosem gondolt arra, hogy mennyivel jobb lenne mindezt pénzért csinálni?
- Ó, sokan kérdezték már, de nekem ez meg sem fordult a fejemben. Mert igaz ugyan, hogy pénzt nem kapok ezért a munkáért, viszont kapok mást. Rengeteg tapasztalatot szerzek. Én például ennek a munkának köszönhetem azt, hogy javultak a kommunikációs készségeim: sokkal nyitottabb lettem, könnyebben szólítok meg embereket. És van a munkának még egy haszna: rengeteg új emberrel lehet találkozni. Az ökumenikusoknál egy összetartó közösség részévé váltam, és a legjobb barátnőmet is náluk ismertem meg.
- Amióta önkénteskedik, változott a személyisége?
- Hogyne! Nagyszerű érzés az, amikor valaki nem azért tesz valamit, mert kell, vagy azért, mert pénzt kap érte, vagy azért, mert előléptetést vár, hanem csakis és kizárólag azért, hogy másoknak segítsen. Egyetértek Mahatma Gandhi-val, aki azt mondta minderről, hogy „önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.”
- Tapasztalatai szerint Magyarországon nem idegenedtek el mégis egymástól az emberek?
- De bizony. Ezzel főleg az adománygyűjtéseken szembesülök. Nem ritkán rám sem néznek, meg sem hallgatnak, vagy ha mégis, akkor szemmel látható fenntartásokkal. Azt vettem észre, hogy az emberek nem figyelnek oda egymásra.
- És mi a véleménye a fiatal generációról: kortársai mennyire fogékonyak az önzetlen segítségre?
- Sajnos jellemzően nem. Vannak persze fiatalok is a kollégáim közt, de leginkább az idősebb korosztály végzi ezt a munkát. Megfigyeltem, hogy akinek már van gyereke, fogékonyabb az önzetlen szolgálatra. Sokan érkeznek például a munkába gyermekükkel, hogy megmutassák nekik is, milyen jó segíteni.
- Ön is a szülői házból hozta segítő szándékait?
(Mosolyog.) - Igazából édesanyám fél évvel előttem kezdett el dolgozni a segélyszervezetnél, én pedig tőle hallottam, hogy milyen jó volt. Így kerültem én is oda, de leelőztem anyut, és ma már sokkal többet és sokkal gyakrabban megyek.
- Milyen tervei vannak a gimnázium elvégzése után? Gondolom, az Ökumenikus Segélyszervezetnél örömmel számítanának a munkájára...
- Nem szeretnék szociális területen dolgozni.
- Na, ezzel meglepett!
- Pedig nincs ebben semmi meglepő. Ez a munka önmagunk megismerését is segíti. És én már tudom, hogy mi az, amit az életben tenni szeretnék, és mi az, amit nem. Félreértés ne essék, nagyon szeretem és nagyon élvezem az önkénteskedést, de nem hiszem, hogy képes lennék ezzel foglalkozni „nulla-huszonnégyben”.
- Akkor mégis, mik a tervei?
- Gazdasági szakon szeretnék továbbtanulni. Gazdasági menedzsernek készülök.
- Tudott arról, hogy jelölték a Pro Voluntarius díjra?
- Az úgy volt (nevet), hogy a szervezetnél az önkéntes-koordinátorunk szeretett volna engem titokban jelölni, de nem jött össze, mert az adminisztráció miatt nekem is értesülnöm kellett a titokról. Csakhogy ez még augusztusban történt, úgyhogy idővel feledésbe is merült az ügy. Aztán év végén jött a telefonhívás, hogy én vagyok az egyik díjazott. Na, akkor meglepődtem. Furcsa érzés volt, hiszen sosem azért végeztem az önkéntes munkát, hogy bármit is kapjak érte. Aztán év végén mégis ott álltam a minisztériumban a pulpituson, és azt hallottam, hogy jó az, amit teszek. Azért, mert néhányszor elmentem önkénteskedni.
(csalad.hu)
A Pro Voluntarius miniszteri díj az önkéntesség, a közjó ellátása, valamint a fiatal generációk önkéntességre nevelésében végzett kiemelkedő szakmai teljesítmény, tevékenység elismerésére adományozható. Az önkéntesség a társadalmi, kulturális, gazdasági és környezeti fejlesztés közösségi eszköze. Közérdekű, ellenszolgáltatás nélküli, kizárólag a nonprofit szférában végzett tevékenység.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden évben két szervezetet, valamint két magánszemélyt tüntet ki. Olyanokat, akik kiemelkedő tevékenységükkel hozzájárultak az önkéntesség kultúrájának fejlődéséhez. A segítő munkát keresőknek és kínálóknak ad hasznos útmutatásokat a szaktárca család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkárságának honlapja. Az onkentes.gov.hu összegyűjti az ország egész területéről a fellelhető önkéntes tevékenységeket, összehozza a segítségre várókat és a segítő kezet nyújtókat.
