Dicsérjük meg a párunkat!
A kutatások szerint egyáltalán nem mindegy, hogy milyen gyakran dicsérjük meg a társunkat, illetve hogy milyen a pozitív és negatív megnyilvánulások aránya a párkapcsolatban.
Általánosan elfogadott nézet, hogy a jól működő kapcsolatok egyik fő ismérve a másik iránti pozitív hozzáállás. Mindnyájan szeretnénk értékes, tiszteletre méltó emberekként tekinteni önmagunkra, és ennek a képnek a fenntartásához fontos, hogy a környezetük is ilyennek lásson, s ne csupán elfogadják, hanem megbecsüljék azt, akik vagyunk. Szociálpszichológiai kifejezéssel élve foggal-körömmel óvjuk a „homlokzatunkat” (vagyis a külvilág felé mutatott pozitív énképet), s az önbecsülésünk fenntartása érdekében tekervényes logikai bukfencekre is hajlandóak vagyunk…
Öt az egyhez
Nem csupán másoktól várjuk el, hogy tiszteletben tartsák azt, akik vagyunk, hanem a másik homlokzatát is óvjuk, védelmezzük, vagyis udvariasan, illetve tapintatosan viszonyulunk hozzá. A másik elfogadása minden kapcsolatban elvárható. Nem csupán arra van szükségünk, hogy a homlokzatunkat tiszteletben tartsák, hanem arra is, hogy megerősítsék azt, vagyis pozitív attitűddel forduljanak felénk, különösen a házasságban.
Elliot Aronson és Carol Tavris szociálpszichológusok szerint a boldog és a boldogtalan házasságokat az különbözteti meg egymástól, hogy a boldog párok a társuk viselkedését a sajátjukéhoz hasonlóan értékelik, vagyis a hibákat egyfajta megbocsátó attitűddel szemlélik, s a körülmények, illetve más emberek tévedéseivel magyarázzák, míg a jó cselekedeteket észreveszik, értékelik, és személyiségbeli tényezőknek tulajdonítják. Ezen magyarázat szerint az olyan negatív megnyilvánulások, mint a szarkazmus, a szemrehányás vagy a becsmérlés nem csupán a pusztító hatásaik miatt veszélyesek, hanem azért, mert azt mutatják, hogy a pár tagjai már nem ezzel a pozitív szemlélettel viszonyulnak egymáshoz, hanem a saját egójukat védelmezik a másik ellenében, s mindenáron bizonyítani szeretnék, hogy az esetleges hibák nem az ő vállukat terhelik.
Persze mindenkinek lehet rossz pillanata, előfordulhat, hogy a legérzékenyebb pontunkat találják el, amelyre ugrunk, hogy megvédjük a saját határainkat. Ugyanakkor egy-egy ilyen eset vagy veszekedés miatt még nem dől össze a világ, s nem megy tönkre a kapcsolat, ha a mérleg másik serpenyőjében elegendő pozitív érzés van a konfliktusok ellensúlyozására. S hogy mennyi az elegendő?
A kutatások szerint ötször annyi szeretetteljes megnyilvánulásra van szükség, mint negatívra. Azoknak a pároknak, akik sokat veszekszenek, több pozitív interakcióra van szükségük, hogy ellensúlyozzák a feszültséget, míg a nyugodt pároknak, akik kevesebbszer vesznek össze, kevesebb pozitív visszacsatolásra van szükségük a jól működő kapcsolat eléréséhez.
Folytatás a Képmás magazin honlapján.
