Bogdán Imre: Nem félni kell a romáktól, hanem megismerni őket
Az előítéletek leküzdése, az esélyteremtés és a családok támogatása. Ez a legfontosabb feladata a Család, Esélyteremtési és Önkéntes Házak országos hálózatának. Somogy megyében a Napkerék Egyesületet Bogdán Imre kaposvári középiskolai tanár vezeti, aki a csalad.hu-nak beszélt munkájáról.
Óvodákban, általános és középiskolákban tartanak esélyórákat. Mit jelent ez?
Az a legfontosabb célunk, hogy bemutassuk a másságot, azt, hogy a fogyatékkal élők is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ehhez ezek az esélyteremtési órák nagyon jó lehetőséget adnak.
Hogyan lehet egy órán bemutatni a kerekesszékes ember nehézségeit?
A gyerekek fantasztikusak. Beültetjük őket a kerekesszékbe. Azzal próbálnak közlekedni, és megértik, hogy nem is olyan könnyű az. Őszintén, mindenre rákérdeznek. De akkor is nagyon helyesek voltak, amikor a vak barátunk fehér botja eldőlt. Egy emberként ugrott segíteni az összes gyerek. 15 óvoda van a városban, nagyon fontos, hogy már a kiskorúak is találkozzanak olyan emberekkel, akiknek segíteni kell. Később akkor természetes lesz az egymásra figyelés.
Minden korosztálynak a fogyatékosokról szólnak az esélyórák?
Nem. Az általános és középiskolákba én járok, én romológus vagyok. Interaktív órákon a cigánysággal ismerkedünk. Erre azért is van szükség, mert Kaposváron több ezer roma él. A középiskolások semmit nem tudnak a kisebbségről, a kisiskolások sokkal aktívabbak, elfogadóbbak. Bennük még kevésbé él az előítélet.
Milyen előítéletekkel találkozik?
A gimnáziumokba nem is nagyon járnak cigányok, ezért ott a szülők által is táplált beskatulyázás szerint gondolkodnak a fiatalok. Ahol a több száz diák között csak 4-5 cigány van, ott nem könnyű a helyzet. Támadják őket, az egy elterjed szöveg, hogy „én apám adójából járhatsz iskolába”. Ez borzasztóan megalázó, és veszélyes. Ha ezt az iskola nem korrigálja, óriási károkat okoz. Az ilyen helyzeteken segíthet az esélyóra. Azok a fiatalok viszont, akik maguk is szegénységben, mélyszegénységben élnek, értik a cigányok problémáit, hiszen hasonló küzdelmeket élnek át otthon. Nekem az a feladatom, hogy megértessem, nem félni kell a romáktól, hanem megismerni őket.
A pedagógusok nyitottak és elfogadók?
Ez nem általános. Azokban az iskolákban, ahová nem jár cigány gyerek, nyitottabbak a tanítók, tanárok. Ahol viszont maguk is érintettek, már érzékenyebbek. A közös találkozásokon is elmondják sérelmüket, de az is kiderül, hogy egy roma kisgyerek hamarabb kap intőt, mint egy nem roma társa.
Az egyesület önkéntes munkában dolgozik. Könnyű a tagtoborzás?
Igen, a gyerekek szívesen jönnek hozzánk, segítenek megszervezni az órákat. Az jó lenne, ha ez a munka nagyobb nyilvánosságot kapna. Több problémát lehetne megbeszélni, kezelni. És ez a legfontosabb, nem?
(csalad.hu)
