A házassággal járó előnyök nem pótolhatók
A fiatal generáció tagjai – férfiak és nők egyaránt – a 20-as éveik végén házasodnak, ha egyáltalán házasodnak. A gyermekvállalás is későbbre tolódik, ám nem annyival, mint a házasság – állapítja meg tanulmányában az amerikai Princeton Egyetem Gyermekjóléti Központjának két kutatója.
E két tendencia eredményeként pedig egyre nagyobb azoknak a gyermekeknek az aránya, akiknek a szülei nem házasodtak össze: az elmúlt években ez az arány már csaknem 40 százalék volt.Manapság sok pár csak azután dönt a házastársi kapcsolat mellett, hogy közös gyermekük született. Mivel az elmúlt két évtizedben a gyermeket vállaló egyedülálló édesanyák aránya nem növekedett, a növekedés azon gyermekek születésének köszönhető, akiket élettársi kapcsolatban élő szülők vállaltak.
Azoknak a pároknak a fele, akik a gyermek születésekor élettársi kapcsolatban él, még a gyermek öt éves kora előtt különválik. Ezeknek a fiatal szülőknek a nagy része új kapcsolatba kezd, és új párjukkal újabb gyermekeket vállal. A stabilitás hiánya azonban rossz hatással van a gyermekekre. A kutatás eredményei szerint a családi stabilitás hiánya aláássa a szülők nevelési eredményeit, és hatással van a gyermek kognitív és érzelmi-társas fejlődésére – derül ki a tanulmány eredményeiből.
A házasság viszont sok területen előnyösen hat a gyermekek jólétére. A stabil, rendszeres családi bevételek, a szülők fizikai és mentális egészsége, és a tudatos nevelés, a terhek megosztása kimondottan pozitívan hat a gyermekekre - derül ki egy másik, David Ribar kutatónak a témához kapcsolódó tanulmányából.
A tanulmányok eredményei szerint azt a közvetlen pozitív hatást, amelyet a házasság biztosít a gyerekeknek, nem pótolják a kívülről jövő támogatások. A házasság ugyanis több, mint ezeknek a külső támogató hatásoknak az összessége – hangsúlyozza Ribar.
Shelly Lundberg és Robert Pollak tanulmánya új aspektusból közelíti meg azt a kérdést, hogy a házasság hatására hogyan erősödnek fel a gyermeknevelés pozitív hatásai. Kutatásaik tapasztalatai szerint a magas jövedelemmel rendelkező és magasan képzett párok sikeresebben őrzik meg a házasságukat hosszútávon. Szerintük a házasságban rejlő többlet részben annak köszönhető, hogy nagyobb összeget tudnak a gyermekek nevelésére szánni.
Wendy Manning tanulmányának eredményei szerint az élettársi kapcsolat olyannyira részévé vált a társadalomnak az Egyesült Államokban, hogy 12 éves korukra az amerikai gyermekek 40 százaléka már élt olyan otthonban, ahol a szülők élettársi kapcsolatban élnek. Manning azt is megállapítja, hogy a gyermekek jólétére negatívan hathat az ezzel járó alacsonyabb szülői figyelem és a kevesebb jogi védelem.
Ráadásul az élettársi kapcsolat gyakran együtt jár a családi instabilitással is: az élettársi kapcsolatban született gyermekek gyakrabban kénytelenek végignézni a szüleik szakítását, mint a házasságban született társaik. Ha pedig valaki élettársi kapcsolatban született, később maga is hajlamosabb lehet az instabil kapcsolatra. Ugyanakkor a stabil élettársi kapcsolatok rendelkezhetnek sok olyan előnyös tulajdonsággal is, amelyekkel a házasságok rendelkezhetnek.
(csalad.hu)
