3 ok, amiért nehéz egy tini szülőjének lenni
Mindenki tudja, hogy bizonyos viharokra kell számítania, mikor eljön a gyerek kamaszkora. Ebből kiindulva azt is gondolhatnánk, végül is miért is ne lehetne rá felkészülni, miért ne viselhetné könnyedén a szülő a serdülő érzelmi kitöréseit, nagyobb vitakedvét, önállósodási törekvéseit, szemtelenkedését és mindent, ami ezzel jár? A divany.hu-n erre a kérdésre is keresi a választ Cziglán Karolina, pszichológus.
A gyakorlatban látható, hogy ez nem így működik, hiába tudják az anyák és apák, nagyjából mire számítsanak, és hiába kapnak tippeket, hogyan kezeljék a helyzetet, érzelmileg mégis megviseli őket ez az időszak. De vajon milyen érzékeny pontokat érint meg a gyerek a viselkedésével, ami miatt ennyire nehéz higgadtnak maradni?
Akinek gyereke van, annak ez élete legnagyobb projektje. Ha ebben kudarcot vall, akkor nehéz olyan sikert találni más területről, ami annyit nyom a latba, hogy kompenzálja a gyerekneveléssel kapcsolatos rossz érzést, ha pedig úgy érzi a szülő, elég jól sikerült felnevelnie a gyerekét, gyerekeit, az ad egyfajta mély megelégedettséget. A tinikor jellemzően az az időszak, mikor szinte mindenki megkérdőjelezi rövidebb, hosszabb időre, hogy sikerült-e neki ez a feladat: jó anyának, jó apának lenni.
A kétely átfut az emberen sokszor, akkor is, mikor nem tudja elég hamar megnyugtatni a csecsemőt, leállítani az akaratos óvodást, de aztán jön valami jó, egy összebújós meseolvasás, egy meleg ölelés, és az ember csak mosolyog a korábbi ijedtségén. A tizenéves kor az az időszak, mikor hosszasabban beállhat a hadi állapot, az, hogy a gyerektől nem lehet egy kedves szót kapni, csak dühösen vakkant, hogy képtelenség neki örömet okozni, hogy elbeszél egymás mellett a szülő és a gyerek, és hiába próbálkoznak, nem sikerül tisztázni. Félreértés ne essék: ez nem törvényszerű, de azt kimondhatjuk, van ilyen, és nem is olyan ritka.
További részletek a weboldalon.
(divaby.hu/csalad,hu)
