Hogyan előzzük meg a kiégést?

Mindannyiunk életében vannak időszakok, amikor kirobbanó formában érezzük magunkat, telve energiával, és úgy gondoljuk, hogy képesek lennénk kifordítani sarkaiból a világot. Olykor azonban előfordul, hogy elszáll az életerőnk, és ez a negatív hangulat állandósul? Erre és az ellenszerre keresi a választ a képmás.hu cikke.

Ki ne érezte volna olykor, olyan mértékben megterhelnek a mindennapok problémái, hogy kiábrándulunk addig szívesen végzett munkánkból, csökken a teljesítőképességünk és önértékelésünk, megterhelőnek érezzük a környezetünkkel való kapcsolattartást, túlérzékennyé válunk. Mindenkinek lehetnek rossz napjai, de amíg hiszünk abban, hogy az előttünk tornyosuló akadályokat képesek vagyunk leküzdeni, a negatív hangulat nem állandósul az életünkben. De mi a helyzet, ha állandósul?

A kiégés fogalmát Freudenberger használta először a fizikailag, érzelmileg és mentálisan kimerült pszichiátriai dolgozók állapotának a jellemzésére. Leírása szerint ez az állapot a krónikus emocionális megterhelés, illetve a stressz nyomán alakul ki, és a reménytelenség, az inkompetencia érzésével, valamint a célok és ideálok elvesztésével jár együtt, a saját személyre, másokra és a munkára vonatkozó negatív viszonyulás jellemzi.

A lelki kimerülés valós veszélyként leselkedik azokra, akik emberekkel foglalkoznak, segítő szakmában tevékenykednek, vagy túl sok stresszfaktorral, határidővel kell szembenézniük a munkavégzésük során, ezért lényeges annak ismerete, hogy miként előzhető meg, illetve küzdhető le. Mint a legtöbb probléma esetében, a prevenció itt is a könnyebb út. A kiégés az egyén személyiségjellemzőinek, illetve a munkahelyi környezet sajátosságainak összjátéka.

  • Tekintsünk helyes önértékeléssel önmagunkra! Míg a siker, illetve a teljesítmény a helyes önbecsüléssel bíró személyek esetében a személyiség kiteljesedéséhez, gazdagodáshoz járul hozzá, addig az alacsony önértékelésű személyek esetében a különböző eredmények elérése csupán a belső hiány ellensúlyozását szolgálja. A labilis önértékelés következményeként az egyén folyamatosan azért küzd, hogy saját maga, illetve a környezete számára bebizonyítsa, hogy ő is értékes, ezért teljesen összetörik és értéktelennek érzi magát, amennyiben a kitűzött céljait nem sikerül megvalósítania. Fontos felismerni motivációinkat, hogy mi sarkall bennünket az adott teljesítmény elérésére. A segítő szakmákban a személyiség is munkaeszköz, éppen ezért könnyű a kudarcot saját személyiségünk kudarcaként értelmezni. Lényeges tehát, hogy fejlesszük önismeretünket, tudatosítsuk értékeinket!
  • Fordítsunk figyelmet a saját szükségleteink kielégítésére is! Amikor sok emberrel kell foglalkoznunk, hajlamosak lehetünk arra, hogy a saját igényeinket háttérbe szorítsuk. Ugyanakkor, ha nincs terünk és időnk arra, hogy feltöltekezzünk, nem lesz miből adnunk a körülöttünk élőknek sem. Éppen ezért tudatosan figyeljünk arra, hogy legyen szabadidőnk, hobbink, szánjunk időt a kikapcsolódásra és pihenésre, sportoljunk, étkezzünk egészségesen!

További tanácsok a weboldalon.

(kepmas.hu/csalad.hu)