Gépek nélkül, királyi körülmények között
Nem kell okostelefon, nem kell televízió, sőt, elektromos áram sem kell ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és életre szóló élményekkel gazdagodjanak a természet ölelésében – nyilatkozta az erdei iskolák Lehoczky János-díjátadóján a csalad.hu-nak az Erdei Iskola Egyesület elnöke.
IZGALMAS JÁTÉKSZÍN
Az erdei iskola voltaképpen egy pedagógiai projekt, amelynek megvalósítási ideje az alsó tagozatosok számára legalább három éjszaka és négy nap, felsősök esetében pedig minimum négy éjszaka és öt nap. Erdei iskolákba a tanév idején, tavasszal vagy ősszel mennek a gyermekek, a helyszín kiválasztásakor pedig a pedagógusok ügyelnek arra, hogy az alapvetően eltérjen a megszokott lakóhely jellegétől, tehát például hegyvidékről vízparti környezetbe menjenek, illetve fordítva.
Az erdei iskola olyan sajátos tanulási forma, amely az iskola tanterv részét képezi. De az erdei iskolának nem csupán az oktatás a célja: az erdei iskola izgalmas játékszín is egyben.
A LEHOCZKY-DÍJ
„Az erdei iskola az anyaiskola székhelyétől különböző helyszínű, a környezet adottságaira építő többnapos tanulásszervezési forma. A terepi ismeretszerzést közös cselekvéshez köti. A tanítás helyszínével szorosan és szervesen összefügg a tananyag, a képességfejlesztés és a közösségi tevékenységekhez kötődő szocializáció.”
A fenti gondolat Lehoczky János pedagógustól származik. A 2003-ban fiatalon elhunyt úttörő környezeti nevelő azt vallotta, hogy a környezeti nevelés nem más, mint egy tágan értelmezett környezeti kultúra átadása, amelybe éppúgy beletartozik a természeti és a teremtett környezetről való gondolkodás. Az Erdei Iskola Egyesület második elnökének munkásságára emlékezve immár 2004. óta adják át a róla elnevezett kitüntetést.
A díjat minden évben egy olyan – az erdei iskola mozgalom területén tevékenykedő, az erdei iskola mozgalom szereplői által elismert – személy kapja, aki munkásságával sokat tett és tesz az ifjúság környezettudatos gondolkodásmódjának és magatartásának kialakításában, hozzájárul az erdei iskolázás hagyományainak megőrzéséhez, fejlődéséhez, népszerűsítéséhez, és tapasztalatát, tudását megosztja, átadja embertársainak, ezáltal biztosítva a folytonosságot.
GYŰRŰFŰ, A ZSELICI ÁLOMFALU
Az idei díjazott, Fridrich Ágnes biológia-testnevelés szakos tanárként pályája kezdetétől a környezetvédelem és az egészséges életmód elkötelezett híve, aki a hiteles élő példa erejével neveli természetvédelemre és fenntartható életmódra az óvodásokat, illetve az általános- és középiskolásokat – mondta a díjátadón a kitüntetettet méltatva Rozsnyai Kamilla, az Erdei Iskola Egyesület titkára.
Fridrich Ágnes a kilencvenes évek elején költözött családjával Gyűrűfűre, és ebben a mindössze harminc lelket számláló zselici ökofaluban alapította 2004-ben a Veronika Erdei Iskolát, amely 2009-ben megkapta a kitüntető „harkály védjegyet”. Az alapítás kezdetétől ebben a minősített erdei iskolában tartják a Pécsi Tudományegyetem százhúsz órás, erdei iskolázásra felkészítő bentlakásos akkreditált képzéseit, sőt, a világhírű környezeti nevelő, Joseph Cornell – a Kézenfogva a gyerekekkel a természetben című mű szerzője – Magyarországon járva ugyancsak a gyűrűfűi erdei iskolában vezette kurzusát.
Fridrich Ágnes erdei iskolájának célja a gyermekek környezethez való viszonyulásának pozitív megváltoztatása, építve az önálló felfedezésre, az élményközpontúságra.
A fotón: Vajtáné Boros Éva, az EIE elnöke, A díjazott, Fridrich Ágnes, a gyűrűfűi Veronika Erdei Iskola vezetője, Rozsnyai Kamilla, az EIE titkára
A minta adott: Gyűrűfű a kihalt falu újjászületésének példájává vált Magyarországon. A régi település helyén a kilencvenes évek közepén állapodott meg néhány család, akik a mai rohanó, túlcivilizált, városi életformát akarták hátrahagyni, az emberléptékű társadalmi modellt keresve. Napjainkban mintegy harmincan élnek a településen, és takarékos, környezettudatos életmóddal igyekeznek ötvözni a hagyományos és a modern életformát. Házaik természetes anyagokból – vályogból, kőből, fából – épültek, nádágyas szennyvíztisztító tartozik hozzájuk. A fűtést fával és napenergiával oldják meg. A csapadékvizet ciszternákban gyűjtik, vegyszereket nem használnak. Termelnek azonban bioterméket bőven: tojást, húst, valamint kecske- és tehéntejből sajtot, túrót, tejfölt, kefirt.
Gyűrűfű lakói szeretnének a pazarló, fogyasztói társadalom taposómalmából kilépni, és fenntartható módon élni. Ezért tartják fontosnak, hogy a néhány napot náluk eltöltő gyermekek ne csak a hagyományos erdei iskolában elsajátított természettel kapcsolatos ismeretekkel gyarapodjanak, hanem komplex képet kapjanak az őket körülvevő környezetről. Igyekeznek egyfajta alázatot kialakítani bennük a természet iránt, illetve arra nevelni, hogy ne az ember alakítsa kénye-kedve szerint a környezetét, hanem pazarló szokásainak visszaszorításával, alternatív technikák alkalmazásával próbáljon alkalmazkodni hozzá.
A Gyűrűfűre látogató iskolás osztályok két tízszemélyes, hajópadlózott, matracozott jurtában és egy vendégházban szállhatnak meg. Napi négy étkezésüket helyben biztosítják, elfoglaltságukat pedig csaknem húszféle programból választhatják, az ökológia, a hagyományőrzés, a természetismeret és a sport témakörében.
KÜTYÜMENTES VILÁG
Az erdei iskolaidőszak nem egy szimpla hét a tanítási időben, jóval több annál, hiszen arra az egy hétre előre készülnek a diákok, hogy az iskolában szerzett ismereteiket a tananyag részeként a természetben dolgozzák fel – nyilatkozta a csalad.hu-nak a huszonöt éves jubileumát idén ünneplő közhasznú civil szervezet, az Erdei Iskola Egyesület elnöke, Vajtáné Boros Éva.
Az erdei iskolában szerzett tudás sokkal gyakorlatiasabb, éppen ezért alaposabban beépül a gyermekek ismeretkörébe, de az sem utolsó szempont, hogy a hétköznapokból kiszakadva a gyermekek közösségben élnek, jobban megismerik egymást, sőt, a pedagógusok is őket. Az erdei iskola tehát közösségformáló.
Az EIE elnöke egy érdekes történettel szemlélteti, hogy napjaink okostelefonokhoz és számítógépekhez láncolt fiatal generációja miként reagál a természet közelségére és a civilizáció néhány napos mellőzésére:
„Egyszer az országnak egy olyan vidékére mentünk erdei iskolába az osztályommal, ahol sem víz, sem villany, sem térerő nem volt. Ilyenkor persze előzetesen felkészítjük a szülőket, hogy mire számítsanak, hol, milyen körülmények közt lesznek a gyermekeik. Amikor a szülők meghallották, mi vár csemetéikre, arcukra valósággal kiült a döbbenet, hogy hát akkor most mi lesz? Az egyik anyukának hirtelen kétségbeesésében az a gondolata támadt, hogy legalább egy televízió készüléket felajánl a civilizációból kiszakadni készülő gyermekközösségnek. Magyaráztam, hogy erre aztán végképp nincs semmi szükség, hiszen nem lesz áram. Nos, ilyen előzmények után a diákok mégis annyira gyorsan megszokták a nomád életformát, hogy később már az olyan erdei iskolákban sem kapcsolták be a tévét, ahol egyébként volt. Az erdei iskolákban ugyanis a gyermekek idejét kora reggeltől késő estig csupa izgalmas tevékenységgel kötjük le, és kiderül, hogy bizony, a mai gyermekek is szeretnek a szabadban lenni, estére pedig egészséges ólmos fáradtság tör rájuk, könnyedén és mélyen alszanak, és észre sem veszik, hogy hiányoznának a civilizációs eszközök, a telefon, a számítógép, vagy bármi más kütyü.”
Végül álljon itt néhány idézet maguktól a gyerekektől:
„Ez a pár nap felébresztette bennem azt az érzést, hogy az ember gépek nélkül is el tud élni királyi körülmények között.”
„Sok mindent megtanultam a természetről, és megismertem egy új életformát, ami nagyon érdekes.”
„Azt hiszem, ennél szebb és értelmesebb iskolát ki sem lehetne már találni, hiszen olyan örök és szép élményhez jutottunk, amely lehet, hogy egész életünkre hatással lesz. Mindig emlékezni fogunk erre az egy hétre. Lehet, hogy még 99 éves korunkban is.”
(csalad.hu)
