A család lelke - a gyerek lelke: hol az egyensúly?
Minden családnak megvan a maga légköre, habitusa. Ha meteorológiai terminusokban gondolkodunk, lehet egy család klímája hűvösebb, távolságtartóbb, de fülledt trópusias is, ahol nehéz levegőt kapni. Mi határozza meg az érzelmi légkört, és milyenek azok a családok, amelyek támogatják az egyén fejlődését? - erről ír a hvg.hu-n Flaskay Anna pszichológus.
A családon belül, ahogy az adott éghajlaton belül, lehetnek viharosabb vagy derűsebb időszakok. Az érzelmi klíma is változhat, a családtagok állapota, az életciklusok, aktuális események hatására. Nem könnyű egy család lelkéről, természetéről olyan megállapításokat tenni, mint az egyénéről, hiszen több individuum, eltérő személyiség alkotja, akik egyenként is kapcsolódnak egymáshoz, különböző helyzetekben más-más működést mutatnak. Lehet, hogy egy intellektuális vita során az apa autokratikus stílusa válik meghatározóvá, míg egy családi program megszervezésében az anya demokratikus működése adhatja meg az alaphangot, esetleg fordítva.
Elmondható mégis, hogy minden családnak kialakul a légköre, kapcsolati klímája, ami meghatározza, hogyan viszonyulnak a családtagok egymáshoz. Ennek alakulásában a legerőteljesebb iránymutató a szülők kapcsolata, ez jelöl ki normákat azzal kapcsolatban, hogyan bánjunk egymással.
Elmondható az is, hogy a szülők személyes nehézségei és értékrendje egyaránt leképeződik a családi klímában, ami hatással van a gyerekek személyiségfejlődésére és későbbi elvárásaikra a világgal szemben. Ha például az egyik szülő erősen teljesítményorientált, esetleg ezt fokozza, hogy saját életében nem tudott elérni oda, ahová szeretett volna, kritikái, nyílt vagy burkolt elvárásai olyan családi légkört hozhatnak létre, ahol az egyéneket az határozza meg, hogyan teljesítenek. Mindenki szorgosan gürcöl, valaki esetleg fellázad és elmenekül. Nehezebb lesz számukra találkozni egymás finomabb érzelmi rétegeivel, valódi szükségleteivel, a gyerekek pedig jó eséllyel fogják úgy érezni, hogy attól lesznek értékelhetők és szerethetők a világban, hogy sokat tesznek le az asztalra. Annak árán is, hogy mélyebb szükségleteiket és érzéseiket maguk elől is elrejtik.
Érzelmi kötőanyagok
Fontos jellegzetessége egy családnak, hogy az érzelmeket mennyire tartja fontosnak, és a családtagok közti kommunikációnak mennyire része az érzések megosztása. Ha a szülő képes képviselni, hogy az érzések fontosak, megoszthatók és megérthetők, sokat segít a gyerekeknek abban, hogy érzelmi világuk gazdagodjon, és saját, valamint mások viselkedésén könnyebben eligazodjanak. Az érzelmek megosztása és befogadása, a megértés és az empátia egymás iránt a legfontosabb érzelmi kötőanyag, ami a család lelki várát összetartja. Lehetőséget ad a családtagoknak, hogy egészen személyes módon találkozhassanak egymással.
Mitől kiegyensúlyozott a család?
1.) Tagjai rá tudnak hangolódni egymásra.
2.) Támogatják az érzelmeket.
3.) A kapcsolatot helyreállítják a konfliktusok után.
4.) Többet biztatnak, mint kritizálnak.
Családunk körében – jó esetben – könnyebben vállaljuk érzéseinket, szabadabban lehetünk önmagunk, mert bízunk szeretteink elfogadásában és együttérzésében. Az effajta szabadság fontos a személyes kiteljesedéshez, gyermekkorban pedig az egészséges önértékelés, énerő és a kapcsolati készségek alakulásához. Ilyen légkörben könnyebb az embernek – akár felnőtt, akár gyerek – megosztania élete eseményeit, és saját hasznára fordítani a családi közösségben felhalmozódott tapasztalatot és tudást. Az optimális családi légkör sok tekintetben fokozza az érzelmi teherbírást, ami kiemelt szerepet játszik az egyén életének kritikus időszakaiban. Meghatározza, hogyan vészeli át a kríziseket, tud-e konstruktívan, a fejlődés irányába fordulni, vagy regresszíven, további problémák sarokköveit rakja le.
Négy ártalmas jellegzetesség Pszichoszomatikus betegségekkel küzdő gyerekek családjait vizsgálva négy jellemző vonás rajzolódott ki. Joggal feltételezhetjük, hogy ezek a jellemzők az egészséges pszichés fejlődés ellen dolgoznak.
- Összeolvadás. A határok nem tiszták a családtagok között, mindenki belelóg a másik személyes terébe, nem lehetnek magánügyek, mert az a „családi egység” megtagadásának számít.
- Túloltalmazás. Nem a másik valódi szükségleteire reagál, inkább a saját szorongásokra. Fájóan csorbítja ezzel a másik kompetencia- és életrevalóság-érzését.
- Rugalmatlanság. Fenyegetőek a látszatbiztonságra nézve az új megoldások és az alkalmazkodás a másik igényeihez.
- Konfliktuskerülés. A kapcsolat vélt megóvása érdekében feláldozza az őszinteséget és a saját vágyak, igények nyílt kommunikációját. Pedig egy-egy jól irányzott konfliktus gyakran felszabadító tud lenni. Segítségével közelebb kerülhetünk egymáshoz, és megtapasztalhatjuk, hogy kapcsolatunk erős és kibírja a vihart.
További részletek a weboldalon.
(hvg.hu/csalad.hu)
