Nem adom fel! - Klubsorozatot indít a Never Give Up Gospel Kórus
A segítség és a figyelmesség minden ember lételeme, nem csak sérültnek, hanem épnek is. Mindenféle probléma ellenére az ember jól érezheti magát, felülkerekedhet a problémákon. Ebben komoly segítséget nyújthat a zene. Ezért indít klubsorozatot a Never Give Up Gospel Kórus, akinek vezetőjét, Schmélné Papp Ágnest kérdezte a csalad.hu.
Hogyan jött létre a Never Give Up Gospel Kórus?
2013-ban Nick Vujicic Magyarországra jött a Nem Adom Fel Alapítvány szervezésében és motivációs tréningeket tartott Budapesten, Pécsett és Debrecenben. Ennek apropójából az év januárjában meghallgatásokat végeztek, akkor alakultunk meg. A kórus azóta is működik és főleg gospelt, keresztény darabokat, de még rockot is énekelünk. A létszámunk ugyan ingadozó, de általánosságban elmondható, hogy 20 és 30 fő között van. A tagok zömében testi vagy értelmi fogyatékkal élők, de vannak önkéntes segítő épek is. Nekik nem csak az a feladatuk, hogy elkísérjék mondjuk a látássérülteket, hanem énekelnek is a kórusban, tehát hangjuk is kell, hogy legyen.
Mit ad ez a közösség a tagoknak?
Valójában ez a kórus nem csak az éneklésről szól, a tagok érzelmi és lelki világára is odafigyelünk. Jó baráti kapcsolat alakul ki a tagok között, de előfordul, hogy olyanok is megfordulnak nálunk rövid időre, akik terápiás célból jönnek.
Mit várhat el egy sérült ember az egészséges társaitól? Mi az, aminek örülnek, ami segít és mi az, ami nem?
Én úgy tapasztalom, hogy azt semmiképpen nem szeretik, ha sajnálják őket. Egészen egyszerűen a figyelmesség nagyon sokat jelent, ha emberszámba veszik őket és nem kezelik őket másként, ők ugyanolyan tagjai a társadalomnak, ebben az esetben a kórusnak. Éppen ezért nem szabad különbséget tenni velük. Nálam például olyan nem létezhet, hogy nem merek rászólni valakire azért, mert sérült, miközben másként kellene valamit csinálnia. Ők is ugyanolyan emberek, ugyanúgy hibázhatnak, és ugyanúgy csinálnak jó dolgokat is. Fontos a pozitív motiválás és fontos az, hogy úgy érezzék, nem a testi és a fizikai állapottól függ, hogy jó tagjai –e a csapatnak. Tehát a sajnálat az, amit mindenképpen el kell kerülni. A segítség és a figyelmesség minden ember lételeme, nem csak a sérültnek, hanem az épnek is.
Ön hogyan látja, a kórustagok családjai mennyire nehezen vagy könnyen fogadták el ezt az állapotot, hogyan küzdöttek meg ezzel a helyzettel?
Fontos az, hogy kapjanak olyan bátorító kedvességet és szeretetet, ami segít felülkerekedni a nehzségeken. A másik lényeges elem a figyelmesség. Ha mondjuk azt látom, hogy valaki megakad a mozgásban vagy éppen az ének megtanulásában, arra különleges figyelmet szentelek, és segítek. Vannak, akiket kísérnek a szülők, és minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy segítsenek a gyermeküknek átlendülni a nehézségeken. Ők megpróbálják a helyzetet megfelelően kezelni és segítenek ezzel együtt élni. Megint csak ismételni tudom magam, ami nagyon fontos számukra, hogy ne sajnálatot lássanak a másikon, mert az méginkább belelöki őket a depresszióba. Ha az ember természetesen viselkedik és semmi különös dolgot nem csinál, csak jókedvet sugároz, akkor ezzel már segít.
Ki lehet a kórus tagja?
Mivel a kórus nagy része sérültekből áll, ezért bár épek is jelentkezhetnek, de odafigyelünk arra és fontosnak tartjuk, hogy ne ők legyenek túlnyomó többségben, hanem azok, akiknek bármilyen hátránnyal szembe kell nézniük az életben.
Csütörtökön elindítanak egy klubsorozatot. Ez miről szól?
Egy egyórás programot indítunk, amelynek során megmutatjuk, mindenféle probléma ellenére az ember jól érezheti magát, felülkerekedhet a problémákon, ebben pedig nagyon nagy segítség tud lenni a zene. Engem az motivált és az indította el bennem ezt a gondolatot, hogy láttam a koncerteken: a nézők is szívesen csatlakoznának az éneklésbe. Ennek a rendezvénynek az is az értelme, hogy akik eljönnek ebbe a klubba, tudjanak velünk együtt énekelni. Éppen ezért megpróbáljuk megoldani, hogy a szövegek ki legyenek vetítve és olyan egyszerűbb dalokat fogunk énekelni, amik közismertek. Közben azért elhangzik majd egy-két háttérinformáció, de mindenképpen azt szeretnénk, ha jó hangulatban telne el ez a 60 perc.
Milyen rendszerességgel szervezik a klubtalálkozókat?
Minden hónap első csütörtökjén tervezzük a pár hónappal ezelőtt megnyílt Nem adom fel kávézóban, ahová mindenkit szeretettel várunk.
(csalad.hu/fotó: Nem Adom Fel Alapítvány )
