Öregember nem vénember
Mottó: „A fiatalság nem múlik el, ha nem akarjuk.” – Blaha Lujza„Mit totyog itt? Attól, hogy ennyire ráér, másoknak még sietős!” Az ehhez hasonló mondatok sokaknak ismerősen csenghetnek a mindennapokból, mégis kevesen tudják, hogy ezzel a durva jelenséggel külön tudományág foglalkozik. A jelenség neve időskori ageizmus, vagyis koralapú megkülönböztetés.
Az ageizmus az angol „age”, vagyis a kor szóból eredeztethető, és azt jelenti, hogy az idős embereket kifejezetten az életkoruk alapján diszkriminálják a társadalom különböző színterein. Az idősek megbélyegzése minden pozitív törekvés ellenére világjelenség a nyugati társadalmakban, és Magyarországon is tipikus problémának tekinthető.
Az eredeti fogalmat a XX. század második felében Robert N. Butler Pulitzer-díjas amerikai gerontológus tudományos munkássága tette ismertté, Magyarországon pedig napjainkban a jelenség elleni küzdelem egyik vezéralakja Jászberényi József főiskolai tanár, a Zsigmond Király Főiskola felnőttképzési igazgatója, aki előadásokkal, publikációkkal igyekszik felhívni a társadalom figyelmét a problémakörre.
Jászberényi József a csalad.hu-nak kifejtette, hogy az ageizmusnak hatféle tipikus megjelenési formája ismert, amelyekről részletesen is ír az Időskori ageizmus, Az idősek hátrányos megkülönböztetése életkoruk alapján című, a közelmúltban megjelent könyvében.
NYELVI DISZKRIMINÁCIÓ
A bevezetőben emlegetett „vén hülye” fordulat tipikus példája a nyelvi diszkriminációnak, ám a nyelvi ageizmusnak a durva szavakon kívül más változatai is vannak. Az egyik ilyen a túl kedveskedő, túl alkalmazkodó, nyájas szóhasználat, amikor úgy viszonyulnak az idős emberekhez, mintha azok csecsemők lennének. De a legfájóbb diszkrimináció mégis csak az, amikor gúnyolódás tárgyává teszik az időseket. Ezt sokan fel sem fogják, egészen addig, amíg ők maguk is el nem jutnak egy előrehaladottabb életszakaszba.
MUNKAHELYI DISZKRIMINÁCIÓ
A munkahelyeken 45-50 éves kortól sokan tapasztalhatják, hogy a főnökök és a kollégák úgy viszonyulnak hozzájuk, mint kímélendő lényekhez, akiket kevesebbet kell foglalkoztatni, jelentéktelenebb feladatokkal kell megbízni, hiszen korosodó embernek tekintik őket, akik nemsokára nyugdíjba vonulnak.
ALKALMAZÁSI DISZKRIMINÁCIÓ
Az alkalmazásköri diszkrimináció arról szól, hogy ha ebben az életszakaszban valaki elveszíti a munkahelyét, akkor minimális esélye van arra, hogy alkalmazzák még valaha bárhol is az életben. A legbántóbb ebben, hogy mindez úgy történik, hogy az érintett korosztályú pályázókat még csak el sem hívják az állásinterjúkra.
MEDIÁLIS DISZKRIMINÁCIÓ
A médiában – mégpedig ott is elsősorban a reklámokban – elképesztő formában jelennek meg az idősek. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy a Télapó-szerep az egyetlen rájuk nézve hízelgő klisé, azon túl a háziállatok szimpatikusabb szereplők. A reklámbeli megjelenést azért érdemes kiemelni, mert a tévénézők számára sajnos ez a leggyakoribb műfaj, amivel találkozhatnak, miközben a többi sajtóműfajra kitekintve az látható, hogy Magyarországon alig vannak minőségi újságok, folyóiratok, honlapok, amelyek az idősekkel az őket megillető módon foglalkoznának.
HIVATALI DISZKRIMINÁCIÓ
A hivatalokban gyakran másként kommunikálnak az idősebb ügyfelekkel: butának nézik őket, választékosabban, hangosabban próbálják nekik elmagyarázni a tudnivalókat. Ez tipikus hivatali diszkrimináció, mint ahogy maga a nyugdíjkorhatár megszabása is annak tekinthető, hiszen a korhatárt egy hivatal állapította meg, miközben minden egyes ember más és más szellemi, fizikai állapotban van a nyugdíj környékén. A nyugdíjba menetel időpontját állami szabályozás helyett sokkal inkább a munkaadó és a munkavállaló közötti szerződésben kellene lefektetni.
TUDOMÁNYOS DISZKRIMINÁCIÓ
A tudományos életben is korhatárokat szokás húzni. Például állami intézményben 65 év felett senki nem tölthet már be az egyetemeken és a főiskolákon komolyabb pozíciót: nemhogy rektor, de tanszékvezető sem lehet. Magánintézményben ugyanez a szabályozás „lojálisabb”, ott 70 év a korhatár. Pedig az egyetemi oktatók tipikusan olyanok, mint a jó bor, idővel egyre nemesebbek, egyre érettebbek, nem lenne szabad diszkriminálni őket, mert szükség van a pályán a 40-50 éve tevékenykedő tapasztalt tanárokra.
A VÉDEKEZÉS MÓDOZATAI
Jászberényi József szerint az állam a pozitív diszkriminációt elősegítő intézkedésekkel, az egyén pedig testedzéssel és a szellemi tornával védekezhet leghatékonyabban az időskori ageizmus ellen. Aki túrázni szeret, túrázzon, aki rejtvényt szeret fejteni, azt tegye, aki az internetes feladványokat kedveli, azzal foglalatoskodjon, akiben pedig ég a tudásvágy, az tanuljon – biztatja az érintetteket Jászberényi József.
NYUGDÍJASOK ÓBUDAI AKADÉMIÁJA
A Zsigmond Király Főiskola a hazai idősoktatás egyik fellegvára, ami nemcsak azt jelenti, hogy a főiskolások több szakon is tanulhatnak az idősekről, hanem azt is, hogy az országban elsőként itt végeznek olyan hallgatók, akik hivatalosan is idősoktató-idősképző egyetemi diplomát kapnak.
A ZSKF tanárai 2011-ben indították útjára a Nyugdíjasok Óbudai Akadémiáját, amelyhez a III. kerületi önkormányzat is segítséget nyújtott. Az Akadémia 2016 februárjában immár tizedik félévét kezdte el. Az előadások csütörtökön délutánonként vannak, ezeken minden 50 év feletti érdeklődő ingyenesen részt vehet, és ha rendszeresen látogatja a kurzusokat, oklevelet is kaphat.
Az előadások rendkívül sokféle témát ölelnek föl: az idősek szociális helyzetétől az internetig, az idősek munkalehetőségeitől az életkor meghosszabbításáról szóló elméletekig. Az előadók a téma szakavatott professzorai, és az egyórás előadások után az érdeklődök kötetlen beszélgetéseken vehetnek részt.
A Zsigmond Király Főiskola célja, hogy minél több idős ember kapjon kedvet a tanuláshoz, és jelentkezzen a főiskola egyéb képzéseire is. Nyugat-Európában ugyanis ma már százezrek tanulnak 50 éves kor felett, hiszen tanulni sohasem késő.
(csalad.hu)
