„Ő sem fogja neked odaadni, ha legközelebb kéred"
Mit lehet mondani, ha mindkét gyerek ugyanazzal a játékkal akar játszani, és hogyan fejleszthető az alkalmazkodókészség?
Mire jó a rugalmasság?
A nagyszüleink szinte biztosan egy munkahelyen dolgozták végig az életüket, egészen a nyugdíjazásukig, és általában a szomszédaik sem sűrűn változtak. Talán még a szüleinkkel is így volt. A mai harmincasok legnagyobb része azonban már megtapasztalta, milyen a munkahelyváltás, költözködés, annak minden keserédes mellékízével együtt. A gyerekeink munkahelye ma még nagy valószínűséggel nem létezik, így nehéz felkészíteni őket arra, hogy milyen készségeket is kell megszerezniük, kialakítaniuk magukban, hogy megfeleljenek a jövőbeli elvárásoknak. Az azonban biztosra vehető, hogy az életük – mint ahogyan a miénk is – tele lesz változással.
A kiszámítható és jól tervezhető élet és felnőttkor inkább tűnik derűs ábrándnak, mint a valósághoz közeli ígéretnek. Míg mi azt hallgattuk, hogy a boldog és sikeres élet receptje, ha jól tanulunk és találunk egy képességeinknek megfelelő állást, de már mi magunk is tudjuk, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű. Az életben való boldogulásunk, sikerünk, boldogságunk sokkal inkább függ a készségeinktől, képességeinktől, mint a megszerzett tudástól. Aki tud alkalmazkodni egy kapcsolat változásaihoz, hullámzásához, nagyobb valószínűséggel tudja megtartani azt a kapcsolatot, mint aki azt keresi a másikban, aki tegnap volt. Hasonlóképp a munkahelyi átalakítások is azok számára vészelhetők át könnyebben, akik rugalmasan tudnak idomulni az új helyzethez, és nem visszafelé tekintenek.
