Tanuljon örömet, nyitottságot és lazaságot a gyerekétől!

Ha kisgyerekről és tanulásról van szó, elsősorban arra szoktunk gondolni, a szülő feladata, hogy mindenféle gyakorlati és elméleti ismeretet átadjon a csemetének, holott valójában kölcsönös folyamat zajlik köztük. Cziglán Karolina pszichológus azt veszi sorra a divány.hu-n, mit is tanulhatunk mi a gyerekeinktől.

Több értelemben is kölcsönös a szülő és gyerek közötti tanulási folyamat: egyrészt a szülő is tanulja az anyaságot, az apaságot, új kihívásokkal szembesül, amiket az új szerep és életszakasz hoz elé, és ez formálja a személyiségét. Másrészt újra is tanulhat olyasmiket, amiket gyerekként még tudott, de a felnőtt lét megfakította. Már, ha nyitott rá, hogy rácsodálkozzon, hogyan látja a csemete a világot, és engedje, merje engedni, hogy ez hasson rá. Végtelen a sora annak, amit a gyermektől tanulhatunk, az alábbi csupán egy szubjektív válogatás.

Mindennek lehet örülni

Az egészséges gyerek alaphangulata az öröm. A felnőttnek már komoly ok kell, hogy örüljön, például egy munkahelyi siker, vagy egy régen várt találkozás. Felnőttként is örülünk néha „csak úgy”, ismerjük az élményt, mikor rácsodálkozunk, hogy kivirágzott a karácsonyi kaktuszunk vagy, hogy megjött a tavasz, de azért valljuk be, a legtöbben nem naponta többször, százszor élik át ezt a derűt, inkább kivételes pillanatként adatik meg.

A kisgyerek, noha előző percben még lehet, hogy durcás volt valamiért, máris teljes lényével repes a boldogságtól amikor felfedezi, hogy belekerült egy egész szem eper a fagyijába, vagy befordult a sarkon a kukásautó.

Ha valaki csöpögős idézeteket olvas arról: vegyük észre az élet apró szépségeit, nem biztos, hogy kedvet kap hozzá. A kisgyerekkel való együttélésben viszont állandó mintát lát az ember, hogy kell ezt csinálni. A legkönnyebb először a gyerek örömének örülni, a haladó szint, mikor saját okokat találunk.

Jóindulatú nyitottsággal állni mindenkihez

Na persze, undokok is tudnak lenni a gyerekek, de ha még nem alakult ki valami konkrét feszültség, mégis a jóindulatú érdeklődés a jellemzőbb. Talán az az oka, hogy nem épültek ki azok az előítéletek, olykor tapasztalatból is származó félelmek, amik a felnőttben. Megnyilvánul ez abban, ahogy mernek kérdezni, mert nem fut le az agyukban, hogy a másik úgyis hárítani fog, nem lesz őszinte, és végül egy rosszízű beszélgetés lesz ebből.

Olyan jószándékú naivitással kérdezik meg Irma nénit, miért kiabál ilyen sokat Béla bácsival, hogy Irma néni zavarba jön, és talán még el is gondolkodik, nem pedig csípőből utasítja el a kérdezőt, hogy törődjön a maga dolgával – ahogy tenné, ha egy felnőtt érdeklődne. A részeg embertől nem megvetően fordulnak el, hanem együtt érzően kérdezik anyától, az az ember miért jár ilyen furcsán, és ha elkezdi a szülő magyarázni, mi az oka, tovább kérdeznek, és a végén elraktározzák a tudást, hogy szegény beteg, vagy szomorú az élete, és azért iszik, hogy jobban érezze magát. Ezt felnőttként is tudjuk, mégsem az együttérzés a válaszunk.

további részletek a weboldalon.

(divany.hu/csalad.hu)