Már oviban eldől, milyen lesz a matek érettségi?
Bár a legfrissebb kutatások szerint a diszkalkuliában szenvedők aránya a tanköteles korosztály legfeljebb 5-6%-át teszi ki, vagyis egy átlagos iskolai osztályban legfeljebb 1-2 gyermeket érinthet, mégis sokak számára a matematika a leggyűlöltebb tantárgy, a matek érettségitől pedig többen rettegnek, mint a fogorvostól.
A matematikai gondolkodás kialakulása 2-7 éves korban kezdődik. A 3-4 éves korú gyermek elkezd érdeklődni a környezetében lévő dolgok számosságával, mennyiségi változásával kapcsolatban. Később megtanul elszámolni tízig, majd százig. Felfedezi a tárgyak dolgok közötti hasonlóságokat és különbségeket (pl. színek, formák, minták). Ha már ebben a korban megszerettetjük vele a számolást, újabb és újabb számára szórakoztató játékokat találunk ki, megalapozhatunk az iskolás kori sikereknek. A lemaradás viszont egyenes utat jelent a gyenge eredményekhez és a matematikai szorongás kialakulásához.
Még a matematika iránt természetes fogékonysággal rendelkező gyerekek kedvét is könnyen elveheti azonban a hagyományos matematika oktatás bevésésen alapuló módszere. Ha később nem, a szorzótábla biflázása idején már sokan elveszítik érdeklődésüket, majd a lemaradásból adódóan a matekóra egyre inkább mumussá válik.
Sok szakember szerint ennek az a legnagyobb hátránya, hogy a gyermekeket úgy kényszerítik a matematikai tények (pl. 3+7=10, 10-3=7, 3 x 7=21 stb.) bemagolására, hogy az ezek megértéséhez szükséges alapok hiányoznak.
Akinek gondjai vannak a matematikával, rendszerint nem látja értelmét a feladatoknak (később elvont és a való életben semmire se használható tudásnak tekinti). A jó matekosoktól való lemaradás miatt pedig a feladatmegoldások sikerélményét se tapasztalja meg. Mindeközben folyamatosan a rossz jegyek büntetésével szembesül. Éppen ezért kellene minden gyermeknek játszani a matekkal az iskolában és otthon is.
A matematikai játékok ugyanis szórakoztató módon adnak értelmet a matematikai feladatoknak (pl. el kell adni a virágokat, be kell osztani a szabadidőt, fel kell ismerni az azonos méretű pizza szeleteket). A gyermekek tudásszintjükhöz igazodva játszanak egymással, tanulási stressz és az osztályozástól való félelem nélkül. Szabadon tehetik próbára a már tanult technikákat és a játék során elsajátított (akár társaiktól eltanult, akár saját maguktól felfedezett) új ötleteket. Játék közben nyugodtan hibázhatnak és tanulhatnak hibáikból, ami bátorságot ad számukra a kísérletezéshez.
Kényelmes lenne az oktatási rendszeren elverni a port, ahogy teszik azt szerte a világon, mivel a matematikai szorongás és az ebből következő hátrányok nem ismernek országhatárokat. Mi viszont inkább azt emeljük ki a kutatók tanácsaiból, miként tudjuk szülőként befolyásolni saját gyermekünk viszonyát a matematikához.
A legfontosabb, hogy ne gerjesszük az esetlegesen már meglévő vagy éppen kialakulóban lévő matematikai szorongást. Ezért, ha gyermekünk arra kér, segítsünk neki a matek leckében, ne mondjuk többé, hogy „ezt én se tudnám megoldani”, „én is mindig gyenge voltam matekból”. Ezzel ugyanis csak megerősítjük azt az érzést, hogy veleszületetten „béna” a matematikához, másnap pedig szolgaian lemásolja a leckét diáktársáról, később pedig örül és büszke lesz, ha kettessel átverekszi magát az alapszintű matek érettségin.
Ehelyett inkább vegyünk erőt magunkon, dobjuk félre előítéleteinket, vetkőzzük le félelmeinket és próbáljuk meg együtt megoldani a feladatot. Az se baj, ha többszöri kísérlet, esetleg több rossz megoldás után jutunk el a helyes eredményhez. Gyermekünk megtanulja, hogy mindenki képes megtalálni a helyes megoldást, ha kitartó és kellő időt áldoz rá.
Kisgyermek korban pedig minél előbb kezdjük el megszerettetni a matematika szépségeit és izgalmait, olyan játékok segítségével, amelyek életközelivé teszik a számok világát és mindenki számára sikerélményt nyújtanak.
(csalad.hu/CURIOCITY Blog)
