Önrendelkező csecsemők
Már csecsemő korban kérjük a gyermek beleegyezését, jóváhagyását a vele kapcsolatos dolgokba - hirdeti az ausztrál Deanne Carson, akinek elképzelései nagy vitát váltottak ki a tengerentúl. A szókimondó író, szexuális felvilágosító által hangoztatott nézeteket azonban - tőle teljesen függetlenül - egyre többen követik idehaza is.
Nagy vitát váltott ki az ausztrál Deanne Carson, a hazájában jól ismert író, kutató, “szókimondó” az ABC televíziónak adott nyilatkozata, amiben arra szólította fel a szülőket, kérjenek engedélyt gyermeküktől, ha a vele kapcsolatos dologban döntenek. Pontosabban nem is ilyen sarkosan fogalmazott, hanem azt mondta, a pelenka kicserélése előtt közöljük a csecsemővel, hogy most tisztába szeretnénk tenni, levennénk a ruháját, tulajdonképpen kérjük a beleegyezését. Deanne és a róla szóló cikkek szerzői arról számoltak be, hogy sok kommentelő az épelméjűségét kérdőjelezte meg, teljesen agyalágyultnak kiáltva ki kijelentése miatt. Ugyanis szó szerint vették a dolgot. A nagy felháborodást keltett nyilatkozat tevője ennek ellenére megpróbálta elmagyarázni az értetlenkedőknek, mire is gondolt, amikor azt mondta, úgy kell a babához fordulni, hogy “most kicserélem a pelenkádat, rendben?” Jelezte, hogy természetesen nem azt várja egy pár napos csecsemőtől, hogy jól artikulált “igent” feleljen, de még fejbólintásra sem számít. Sokkal fontosabb azonban meglátása szerint az, hogy a kicsiket már a kezdetektől fogva önálló személyként kezeljük, megtanítsuk az önrendelkezésre, illetve hozzászoktassuk őket a saját testükhöz és életükhöz kapcsolódó beleegyezés jogához. Voltak, akik azt vágták Deanne fejéhez, hogy aki ilyen sületlenséget csinál, majd a gyermekorvostól jó kis fejmosást kap a kicsípett fenekű, elhanyagoltnak tűnő gyermek miatt. “Még szép, hogy a csecsemő nem fog felkiáltani, hogy anyu, ez állati jó ötlet, cseréljünk pelust” - magyarázta, hozzátéve, egy idő után a kicsi nem verbális úton már képes jelezni, hogy felkészült a tortúrára, elkezdhetjük a tisztába tevést. Még akkor is a gyermek beleegyezését lehet tehát kérni, amikor igazi választási lehetőség nincs, azonban ez a szimbolikus jelentőségen túl lehetőséget ad pár másodperc ráhangolódásra. A “megyünk ebédelni”, vagy “indulunk az iskolába” felkiáltások után, ha annyit még hozzáteszünk, hogy “rendben?” vagy “oké?”, akkor a kicsit is bevontuk a döntésbe, no persze nem arról határozhat a bejárati ajtóban állva fél nyolckor, hogy aznap van-e kedve matematika órát látogatni. Mégis jelezheti, hogy felkészült, vagy esetleg elrohanna még a mosdóba, inna egy pohár vizet. Időt és lehetőséget hagyunk számára is a belátásra - sokan tesznek így idehaza is.
A beszélgetésről készült videót lejátszotta a Sky News Australia is, a hírolvasó szimplán holdkórosnak titulálta a rózsaszínűre festett hajú Deanne Carsont. A hölgy aztán elmondta, azok a gyermekek, akik tisztában vannak vele, hogy dönthetnek saját testükről, sokkal könnyebben állnak ellen később az esetleges szexuális visszaélésnek, a zaklatásnak és erőszaknak is.
(csalad.hu)
