Apák napja - gondolatok a prosztatavizsgálatról
Június harmadik vasárnapján az apákat ünnepeljük. Egyre többen hálálják meg apró meglepetésekkel az apai gondoskodást is, a legnagyobb ajándék azonban a szeretteinkkel együtt töltött idő. A Czeizel Intézet egy gyakorló apa vallomásával és szakorvosi tanácsokkal segít abban, hogy a férfiak egészségük megőrzésével ott lehessenek gyermekük diplomaosztóján is. Többségük ugyanis berögzült tévhitek miatt nem jár szűrővizsgálatokra.
Sajnos a magyar lakosság körében még mindig él az a szokás, hogy orvoshoz csak akkor fordulunk, ha már nagy a baj. Bár nem győzzük hangsúlyozni a szűrővizsgálatok fontosságát, általános tapasztalat, hogy főként a férfiak nem foglalkoznak prevenciós jelleggel az egészségükkel – osztja meg tapasztalatait Dr. Zóber Tamás, a Czeizel Intézet urológus szakorvosa.
A nők egészségügyi edukációjában szerencsére egyre természetesebb a nőgyógyászati vizsgálatok megjelenése, az édesanyák gyakran kísérik el kamasz lányaikat az első orvosi konzultációra. Így az éves rendszerességgel javasolt méhnyakrákszűrésen a magyar nők többsége legalább 2-3 évente részt vesz.
A prosztatavizsgálatot 45 éves kor felett szintén évente javasolt elvégeztetni, hiszen korai stádiumban jól gyógyítható, tüneteket azonban még nem okoz. A szűréssel kapcsolatban fájdalmas és megalázó kép él a páciensekben, pedig a valóságban gyors és egyszerű rutinvizsgálatról van szó, mindössze pillanatnyi kellemetlen érzésről, ami életet menthet.
Minderről az alábbi címmel így ír Pásztor Máté újságíró és apa, aki tervbe vette, hogy sokáig fog élni:
Így lettem bátor
Eleinte a fogorvostól féltem. Illetve nem is a fogorvostól, csak a fúrástól. A mai napig el tudom képzelni az életem a fúró hangja nélkül, de már nem reszketek, ha meghallom. A sors úgy hozta, hogy egy csinos fogorvosnőhöz kerültem egyszer, és ilyenkor a férfi ugye nem mutathat gyengeséget. Próbáltam nyüszítés nélkül végigülni azt a pár percet, ami nekem persze óráknak tűnt. Az mindenesetre árulkodó jel lehetett számára, hogy közben körmömmel vájtam mélyedéseket a fogorvosi szék karfájába. Aztán egyszer csak minden látható ok nélkül átbillent a kapcsoló és úgy éreztem, ez kibírható. Még azt is el tudom képzelni, hogy nem is fájt annyira.
Évekkel később prosztatavizsgálatra kellett mennem. Férfi kollégáim az összes ilyenkor szokásos poént elsütötték: a kézre cuppanó gumikesztyű hangját utánozták, utaltak az idegenkezűségre, illetve felsorolták, miket érdemes mondanom az orvosnak. A kedvencem a következő volt: „Doktor úr, ha már ott jár, megkeresné az önbecsülésemet is?”
Maga a vizsgálat ehhez képest meglepően gyorsan és egyszerűen zajlott. Igen, működtek a sztereotípiák, viszont az orvoson is látszott, hogy tisztában van ezekkel, és rég túljutott rajtuk. Közvetlen volt, nyugodtan és magától értetődő természetességgel mondta el, mi fog történni.
Ugyanígy végezte a vizsgálatot is, amin gyorsan túl is estem. Hogy mennyire nem hagyott bennem nyomot a dolog, arra a legjobb példa, hogy szinte semmire sem emlékszem az egészből. Nem fájt, nem volt megalázó, nem jelentett többet, mint egy sima látogatás a körzeti orvosnál, amikor lázcsillapítót ír fel. Simán ment az egész, ráadásul a rendelőből kilépve sem látszott rajtam, hogy épp most csekkolták a prosztatámat.
Még valami: ahogyan az várható volt, az önbecsülésemet sem találta meg, az továbbra is a prosztatámtól (többé-kevésbé) függetlenül működik. Sok félelmen, tiltakozáson, el nem fogadáson át vezetett az út odáig, hogy el mertem menni egy szűrővizsgálatra és megbékéltem a szükségességével.
Előtte remekül tudtam azonosulni azzal a véleménnyel, ami szerint addig nincs baj, míg az orvos elé nem kerülök, mert ő úgyis talál valamit. Azt is sokszor hallottam, hogy csak akkor megyek dokihoz, ha visznek. Együtt is tudtam élni ezekkel a véleményekkel, de később olyasmivel szembesültem, amit gyűlölök. Leginkább azért, mert nehéz vele vitatkozni. Úgy hívják: statisztika.
Eszerint Magyarországon az orvosok évente hetvenezer daganatos megbetegedéssel szembesülnek. Ez talán nem tűnik nagy számnak, de ha ahhoz viszonyítok, hogy ez több, mint a szülővárosom teljes lakossága, akkor azért elgondolkodtató. Bár a prosztatavizsgálatnak nem túl jó a sajtója, ez valószínűleg nem hatja meg azokat, akiknél prosztatarákot diagnosztizálnak, márpedig ez a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján 2014-ben és 2015-ben 3658 férfit érintett. Ez ma Magyarországon a leggyakoribb halálok a férfiak között.
Ezzel szemben határozottan jó hír, hogy a WHO, az Egészségügyi Világszervezet szerint a daganatos halálozások 40%-a megelőzhető, legalábbis a tudomány mai állása szerint. Ebből számomra az tűnik logikusnak, hogy az időben felismert probléma drasztikusan megnöveli a gyógyulás esélyét.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar férfiak születéskor várható élettartama alig 60 év. Nekem még 17 évem van addig hátra, de a terveim ennél hosszabb távra szólnak. Azért szoktam le a dohányzásról, kezdtem el sportolni és vizsgáltatom meg magam rendszeresen, mert úgy döntöttem, hogy szeretném megérni a gyerekeim érettségijét. Azóta egyébként változtak a terveim: már szeretném megérni az unokáim érettségijét is.
(czeizelintezet.hu)
